rohanó napok

  Egyébként itthon ugyanúgy rohannak a napok, mintha járnék dolgozni. Teljesen olyan, mintha fel lenne pörgetve az idő. Két hete még azt hittem, hogy az augusztus soha nem ér majd véget, és a rengeteg felgyülemlett feladatomon kívül majd egy csomó olyanra is lesz időm, ami nem égető, de régóta szeretném megcsinálni. Most viszont kapkodom a fejem, hogy szombaton már az egyik élő vizsganap van, hétvégén Gábor születésnapja, utána elutazunk pár napra, mire hazajövünk 20-a és már szinte vége is a nyárnak, mehetek újra dolgozni. Amúgy lehet azért is megy az idő ilyen gyorsan, mert közben azért mindennel haladok, alig van olyan nap, hogy ne kéne hivatalos ügyet vagy orvost intézni. Azonban most úgy néz ki, hogy a mai nappal talán a végére értem mindennek. Még nem kiabálom el, de jelenleg semmi nem jut eszembe, ami ne lenne elintézve. Délelőtt megjártam a Synlabot a bölcsis eü. alkalmassági vizsgálatok miatt, utána vettem ajándékot Gábornak, tankoltam, vettem kaját...csak a szokásos. 

A gyakorlati naplómat hétfőn befejeztem. Már pénteken majdnem készen volt, de hétvégén hagytam még egy kicsit ülepedni, hátha valami jobb is eszembe jutott volna, hétfő reggel pedig korán felkeltem és átolvastam, átirogattam, befejeztem, aztán beküldtem. Mindennek ellenére ezt érzem életem egyik legrosszabb dolgozatának. 20 oldalt kellett írni, ebbő 10 oldalnak száraz, szakmai résznek, jogszabályoknak kellett lennie. Ezt a részt gyűlöltem és egyáltalán nem voltam vele elégedett, amikor kész lett, de azt éreztem, hogy képtelen vagyok jobban megírni. A gyakorlati részt fél nap alatt kiráztam a kisujjamból, később még azt is át akartam írni, mert az első írás csak egy vázlat akart volna lenni, de aztán hétfő reggel végül is jónak véltem. Beküldtem hát, annyira nem fog nyomni a latba, max. annyit, hogy ha elfogadhatatlan, amit azért kétlek, akkor szólnak, hogy mit és hogyan kéne átírni. Nem tudom miért, de valamiért nagyon motiválatlan voltam most ezzel a dolgozattal kapcsolatban. Írtam már korábban, hogy mindent az online oktatás számlájára írok, ezzel persze nem az iskolát hibáztatom, sőt, nekem is nagyon kényelmes és kivitelezhető volt így, de tény és való, hogy jobban tudnám már az anyagot és ez a beadandó is jobb lett volna, ha személyes, tantermi oktatás lett volna, kötelező megjelenéssel. Így amúgy a szóbelik se tudom, hogy milyenek lesznek, de egyelőre bizakodom. Az biztos, hogy a könyv, amit beiratkozáskor megvettem és ami állítólag lefedi az egész tananyagot (nem fedi), borzasztóan van szerkesztve, tele van helyesírási hibákkal és nem alapos. Van, amiről 5 oldalt ír, de van, ami ugyanolyan hangsúlyos és mindeösszesen 3 sor szerepel róla a könyvben. Nem fogom ezt a sulit ajánlani senkinek.

Amúgy meg valamiért, megmagyarázhatatlan okból megint rajtam van egy kis melankólia. Azt tudom, hogy aggaszt több minden (a kutyám állapota, pénzkérdések, jövő), de olyan dekoncentrált vagyok, hogy oldalakat olvasok a kedvenc íróm könyvéből (ami amúgy egy tök jó és izgalmas regény), majd hirtelen rájövök, hogy csak olvasok, olvasok, olvasok...de mit is? És visszaszalad a szemem sorokat, aztán oldalakat és rájövök, hogy 3-4 oldalt is vissza kell lapozni ahhoz, ahol ténylegesen tartottam és nemcsak szaladt a szemem a betűkön, miközben valami teljesen más járt a fejemben. 

Hát, ilyen ez az augusztus. Egyelőre.