Kis galaxis: az esküvőnk

Pénteken megvolt a nagy nap az életünkben: összeházasodtunk Gáborral. Minden nagyon szépre sikeredett, elégedetten és boldogan feküdtünk le este, minden úgy zajlott, ahogy igazából elképzeltük.

Napokkal előtte azért volt bőven feszültség. Én pl. azon szorongtam végig, hogy mégis mi lesz a hajammal, volt egy nagy kiborulásom is. Meséltem korábban, hogy nagyon ősz már, behennáztam, ami nem fogta meg, viszont a hennára kémiai festéket kb. 3 hónapig nem javasolnak használi, mert letörheti a hajat. Elmentem fodrászhoz megkérdezni, hogy lenne-e bármi mentőöv, de sajnos a fodrász is csóválta a fejét. Úgyhogy nagyon kétségbe voltam esve, persze Gábor vigasztalt, hogy ő ősz hajjal is szeret és nem érdekli, ha így megyek hozzá, de én azért csak elsírtam magam, ha belegondoltam, hogy szépen felöltözöm majd, de közben a fejemen ott virítanak az ősz hajszálak. Vettem végül hajszínezőket, amikkel kapcsolatban elég szkeptikus voltam. Ezek ilyen egy-egy alkalomra valók és mosáskor kimoshatók. Háromfélét vettem, abból kettő nem igazán működött, a harmadik, a por állagú viszont igen, úgyhogy megnyugodtam. Közben a család készült még nagy iramban az eseményre, Gábor anyukája készítette a menüt, Gábor öccse pedig takarított és a diszítést intézte, a végére viszont kicsit befeszült mindenki. Én a nagy nap előtti napon már nem is mertem senkihez hozzászólni.

Péntekre aztán szerencsére mindenki elengedte a stresszt, egyedül Gábor unokahúga, aki a gyűrűket vitte előttünk a bevonuláskor, izgult annyira, hogy már majdnem rosszul lett. Aztán persze nagyon kis ügyesen teljesítette a feladatát. Mi Gáborral együtt vonultunk be, mivel nekem már nem élnek a szüleim. Apukája ugyan felajánlotta, hogy bevezet, de ezt nem szerettem volna. Úgyhogy Gábor nem a bevonuláskor látott meg először, viszont a babonára azért annyiban figyeltünk, hogy itthon nem látott és külön autókkal is mentünk, így ott a helyszínen pillantott meg először menyasszonyi ruhában. Én végül elégedett voltam a külsőmmel, kár volt annyit stresszelni előtte: szép volt a ruhám és a cipőm is, kényelmes volt minden, reggel csináltattam a fodrásznál egy frizurát, amit utána itthon beszíneztem. Magam sminkeltem, de semmi extrát, mondjuk amúgy se vagyok egy nagyon sminkelős, tehát alapozó, szemceruza, szempillaspirál, rúzs meg highlighter volt rajtam, illetve vettem egy visszafogott, de azért kicsit csillámos szemhéjpúdert és ez így összesen tökéletesen elég volt, nekem tetszett a végeredmény. A körmömet előző nap csinálta Ági, gyönyörű menyasszonyi manikűr lett, a kezeimben még most is szoktam gyönyörködni, nagyon kitett magáért.

Szóval Gáborral együtt vonultunk, előttünk az unokahúga vitte a gyűrűket, utánunk meg a két tanú jött. Én direkt nem akartam idézeteket, verseket, mert, bár nagyon szeretem őket, bármikor képes vagyok elsírni magam egy szép idézeten, így ezt ki akartam hagyni az esküvőn. Ehhez képest az anyakönyvvezető rögtön egy nagyon szép Illyés Gyula verssel indított, miután bevonultunk, úgyhogy már az elején nyeltem a könnyeimet. Egész gyorsan ki is mondtuk az igeneket, utána jött az esküvői fogadalom ismétlése, amit Gáborral együtt kellett mondanunk, itt kicsit elbicsaklott a hangom és elsírtam magam, de szerencsére utána már nem sírtam. Volt még gyűrűhúzás, közös gyertyagyújtás, szülőköszöntő, szép zenék, aztán koccintottunk. Nagyon elégedettek voltunk, hiába csak polgári szerttartás volt, nagyon szépre és meghatóra sikeredett. Voltam már mások polgári szertartásán, azok sokkal egyszerűbbek, rövidebbek voltak, mondjuk gondolom ez is attól függ, ki-mit igényel. Mi is kérhettük volna sokkal egyszerűbbre, de ragaszkodtunk ahhoz, hogy azért, bár ez nem templomi szertartás, legyen egy kis ünnepélyesség is benne.

A szertartás után konvojban jöttünk hazáig, az autóink is fel voltak díszítve, végig nyomtuk a dudát és a péntek délutáni forgalomnak hála, ezer és egy autó dudált vissza. Nagyon jó, megmosolyogtató érzés volt, az emberek is integettek az úton. Itthon aztán kezdetét vette a családi ünneplés. Gábor anyukája nagyon kitett magáért, főzött levest és másodiknak háromféle ételből lehetett választani, csinált sós és édes aprósüteményt és egy kétemeletes menyasszonyi tortát is. Kaptunk egy csomó szép ajándékot, pedig én nem is számítottam rá. A szülőktől pl. kaptunk egy hűtőszekrényt, amit kb. ezer éve tervezünk venni. A tesóktól utazást, koncertjegyeket, apróságokat, Gábor munkatársaitól hőlégballonozást. Nagyon aranyos és kedves volt mindenki, estébe nyúlón maradtak a vendégek és jókat beszélgettünk, iszogattunk. Nagyon szuper nap volt, örökké emlékezni fogunk rá!