Egy hete volt az az ominózus vihar, amit én azóta is emlegetek. Nem tudom, hogy életemben volt-e már ekkora vihar nálunk. Lehet, hogy volt, de akkor nem emlékszem rá, így én azt gondolom, hogy ez a múlt hét pénteki vihar életem eddigi legnagyobb vihara volt, amit átéltem.
Éjjel háromnegyed 1-kor ébredt Lehel, éhes volt. Már akkor szakadt az eső és hatalmasokat dörgött az ég. Miközben a karomba vettem és etettem őt, többször össze is rezzentünk mind a ketten egy-egy hatalmas dörgéstől. Egy félóra múlva ő már aludt, én viszont forgolódni kezdtem, mert egyre hangosabb lett a vihar. Végül mégis majdnem sikerült visszaaludnom, amikor is pontban éjjel 2-kor olyan villámlások és dörgések hada kezdett rá, hogy Gáborral szinte egyszerre pattantunk fel az ágyban. Egy órán keresztül tombolt a világvége, mintha végig egy stroboszkóp villódzott volna kint, az eső vízszintesen esett, ömlött be a tetőn, az ablakon, ázott a nappalink, a cicaszoba, a konyha, a tetőtérben idegen erők tomboltak, a lépcsőn állt a víz. Az áram hol elment, hol visszajött, végül teljesen elment. A cicák is rettegtek, Csili konkrétan torka szakadtából ordított az ajtónk előtt, én rögtön felpattantam és futottam ki hozzá (olyan hangot adott ki, mintha épp elkapta volna valami), mire ő berohant az ágyunk alá és csak negyed óra múlva tudtam onnan kiszedni, hogy megnyugtassam. Leszaladtam, hogy megnézzem lent a kutyát, nem volt a kertben, utána megnyugodva vettem észre, hogy Gábor szüleinek a szobájának fekszik az ágy mellett. Fel-le járkáltunk Gáborral, hüledeztünk a vihartól, én szerintem ilyet még tényleg nem láttam. Általában szeretem a viharokat és mindig akkor alszom a legjobban, amikor esik az eső és lehűl a levegő. De ettől most én is féltem egy picit, tényleg megijesztett az, amekkora erővel felvonult a természet. Lehel szerencsénkre fel sem ébredt, én aztán idővel kicsit megnyugodtam, a cicák is nyugodtabbnak tűntek, Gáborral felbontottunk egy tábla csokit és visszabújtunk az ágyba beszélgetni. Nem emlékszem rá, hogy mikor aludtunk el, de másnap délelőtt elmentünk egy babakocsis sétára katasztrófaturistáskodni és hát eszméletlen mekkora hatalmas fák voltak kidőlve, az emberek merték ki a vizet a pincéjükből (délután Gábor is kimerte az aknánkat). Áramunk azóta se volt, egészen délután 2-ig, így az ünnepi ebéd is elmaradt (villanysütő) és csak gulyásleves volt, ami a gázon készült.
Debrecenben élek, augusztus 4-én itt is pusztító vihar volt, olyan felhőszakadással, hogy a pinceszinten, kertben fél méteres víz állt. És hogy cifràbb legyen a helyzet, pont akkor érkeztünk meg Írországba, a lányomhoz...na, lépjél valamit 2500 km-ről... 🤔Szerencsére jó szomszédaink vannak, segítettek rajtunk a távollétünkben.
VálaszTörlésGyűlölöm az ilyen viharokat, rettegek tőle, mert mindig óriási kárt okoz. Mindenünk tönkrement a kertben, az összes redőnyünk jégverte lyukas lett, a pinceszinten feláztak a falak, szóval rossz volt erre hazajönni tegnap.
Hű, borzalmas lehetett. Mi éppen Balatonon voltunk, ott semmi nem történt, csak a híradóban láttuk. Úgy sajnálok mindenkit, akit nagy kár ért, és a rettegő állatokat is, akik azt sem tudták hova meneküljenek.
VálaszTörlés:-(