balance

  Kellett nekem leírni, hogy minden annyira szuper most... Mert az élet mindig gondoskodik arról, hogy ha éppen amúgy tök happy minden, akkor egy másik oldalon csavar egyet, hogy meglegyen az a bizonyos egyensúly. 

A múlt hét az valami katasztrófa volt.   

Kezdődött azzal, hogy elmentünk tesómmal Bécsbe, ami még akár jó is lehetett volna, ha nem érzem azt egész nap, hogy tesóm nem érzi jól magát. Neki ez a kedvenc városa, szoktunk amúgy kb. évente 1-2 alkalommal kimenni oda nézelődni, sétálni, enni, vásárolni. Ezt most én találtam ki, mert gondoltam egy szuper program lesz végre fiúk és gyerekek nélkül, csak mi ketten, amúgy is ezer éve nem voltunk kettesben programon. Ő is rögtön rákapott, hogy menjünk, tehát úgy tűnt, hogy örül neki. De már odafelé szenvedett, hogy milyen szar ez a busz (tényleg az volt, de most utaztunk először mind a ketten flixbuszon, nem tudtam, hogy rossz lesz...), aztán meg Bécsben kifogtuk, hogy egész nap esett az eső és bár hideg nem volt, de egész nap tartani kellett az ernyőt és még így is eláztunk picit, ez is baj volt. Meg hogy nem volt mobilnete, így nem látja, hogy ír-e neki Tibi, megosztottam vele az enyémet, de persze az ember nem írt neki, de így arról szólt az egész nap, hogy a telefonját nézte és amikor Gábor nekem írt, akkor szinte sírt, hogy nem hiszi el, hogy nekem ír napközben a Gábor... Mindig ugyanott szoktunk enni, de most azt mondta, hogy fájt a hasa a kajától, amit mindig enni szoktunk. Meg még volt pár ilyen dolog, szóval nagyon fáradtan értünk haza.

Utána két napig a Tibi volt műsoron ezzel a "miért nem vittük haza tesómat" dologgal. Ráadásul ugye pénteken ő itt volt nálam a gyerekekkel, és hazafelé indulás előtt egy órával megint elkezdte, hogy jajj hogy fog innen hazamenni, neki fáj a lába, hol lehet kiegészítő jegyet venni, hogy menjen, jajjj, a vége az lett, hogy kivittem őket a vonatig autóval. De amúgy egyáltalán nem a világ végén lakunk, nem tanyán, nem a pusztában, hanem Budapesten, ahol kisétálsz az utcán és ott a buszmegálló, illetve negyed óra sétára pedig a vonatállomás. Szóval végül pénteken is rossz hangulatban ment el tőlem, azt éreztem, hogy hiába igyekszem, a gyerekek kedvencét főztem (rántott húst krumplipürével), vettem fagyikat, kólát, valahogy semmi nem volt jó. Ettől nekem is elég rosszkedvem lett. :(

Aztán szombaton volt ugye ez a frenetikus családi szülinap Gábor családjával.

Vasárnap este meg Gábor fél 11 helyett este 8-kor begördült a kocsival, megyek ki elé, hogy mi van...hát kirúgták. A semmire! Közös megegyezéses papírt hozott neki a kisfőnök, amit ő nem írt alá, hanem rendes felmondást kért, de azt azóta se kapott, úgyhogy ma már úgy áll a dolog, hogy ja, mégse akarják kirúgni.

Közben az autóm hétfőn nem indult, azóta már igen, de ez nem jó jel, valami vacakol benne (végülis Tibi is megmondta, hogy nekem szar autóm van, szóval mit csodálkozom :D).

De ezeket leszámítva akkor is van bennem egy lelki béke, amit a kisfiam táplál folyamatosan, aki a legcsodálatosabb kis teremtmény az egész világon.