goodbye 37 fok!

  Megjött végre a lehűlés és az eső, én már nagyon vártam. A hétvégén, amíg ez a nagy kánikula tombolt kint, én szinte ki se dugtam az orromat a házból. Azokat a félórákat leszámítva, amikor 5 után levittük Lehelt egy picit úszni a medencébe. Tegnap mondjuk kimozdultunk, átmentem tesómhoz már reggel, akkor még egész elviselhető volt az idő, de nemsokára nagyon meleg lett. Náluk nincs klíma, ráadásul ebéd után elsétáltunk a fagyizóba, ami csupán 10 percre van tőlük, de úgy értünk haza, hogy nekem csavarni lehetett a ruhámból a vizet. El is jöttünk nemsokára, Lehel is csak nyűglődött szegény, nem tudott elaludni abban a melegben. Itthon aztán percekig álltam a hideg zuhany alatt, annyira jó volt... Most azt tervezem így, hogy végre kellemes az idő, hogy újra tudunk sétálni menni délután. Szuper lesz, nekem nagyon hiányzott!

A nyár utolsó hétvégéje azért nem telt eseménytelenül sem, bár tényleg csak esténként terveztünk valami programot. Voltunk pl. moziban meg biciklizni, egyik jobb volt, mint a másik. A bicajban nagyon felfejlődtem végre, most átlag heti háromszor megyünk el este, de van, hogy kétnaponta. Kb. három hete még elég gyatrán ment, a régi távokon, amiken terhesség előtt végighasítottam, most csak kínkeservvel mentem végig és azt is nagyon lassan. Emelkedőn tavaly megelőztem Gábort, most fel se bírtam tekerni, hanem leszálltam és feltoltam a bicajt. De a héten már elkezdtem a régi önmagam lenni, újra mehettünk tempósan és amíg ugyanazt a távot a múlt héten még 38 perc alatt tettem meg, addig szombatra ezt már 31 percre redukáltam. De érzem is, hogy újra van bennem erő és ez a legjobb az egészben. Tornázom is minden reggel 20 percet és ott is napról-napra jobban és szebben mennek a gyakorlatok, ez nagyon motivál! 

Aztán vasárnap itt volt Gábor egyik régi munkatársa és hamburgert sütöttünk. Gábor új receptet próbált, ami annyira bejött, hogy én ezentúl csak így kérem a hamburgert. Szokás szerint a gyerekek is itt voltak még pénteken és tegnap is, volt nagy zsivaj meg nyüzsi, de a héten már nekik is kezdődik a suli, így ezentúl ritkábban jönnek majd (és végül a kutyaprojektről is lemondtak már, majd halat kérnek karácsonyra). Mi esténként kiültünk még kettesben a medencébe, meg jengáztunk a nappaliban, klassz volt. A tévé, mint esti program kiesett, amit annyira én nem is bánok. Mondjuk amúgy se néztük eddig se gyakran és akkor is csak valami filmet választottunk az HBO-n, de az utóbbi időben Lehelt elkezdte zavarni, így nem szoktuk már bekapcsolni, miután elaludt (meg előtte se, hogy a baba ne nézze a tévét, szóval most egy ilyen tévé-mentes időszak van nálunk). 

Rövidesen beindul újra az élet, indulnak az edzések és foglalkozások,  én pedig alig várom, hogy heti egyszer eljárjak edzeni, Lehellel pedig elmenjünk Kerekítőre ide a kerületbe. Még mindig nem zártam ki a baba-mama edzést sem, szóval akár harmadik programnak még az is bejátszhat. A babaúszást Gábor mindenféle értelemben leszavazta, úgyhogy oda nem fogunk járni (ő inkább heti egyszer hármasban szeretne elmenni uszodába/fürdőbe).   

Ma csak a futárt várom, ugyanis teljesen kifogytunk itthon a macskaeledelből és tegnapra vártam a csomagot, de nem érkezett meg. Elvileg ma hozzák. A macskák már magukon kívül vannak a felháborodástól és már az összes létező jutalomfalatot meg sonkát kiették a hűtőből, úgyhogy komoly veszély fenyeget, ha rövidesen nem ér ide a futár a 6 kilós táppal. Remélem ép bőrrel megúszom! Reggel már fel is menekültem előlük a tetőtérbe, mert Lehel megint kinőtte a ruháit és felmentem nagyobb méretekért, meg már pár melegebb darabért is. Őrület, hogy 74-es méretet hord már! Nő ez a gyerek, mint a gomba.

 

kisautózás az étteremben