megállíthatatlan tavaaasz

  Én már kitettem a húsvéti dekorációt a nappaliba, nagyon hangulatos. Múltkor vettem egy csokor tulipánt is, gyönyörűen nyiladozott a vázában, de sajnos a sátán macskája rájárt folyamatosan (rágni, tépni, kicibálni, megenni és aztán kihányni), így hamar megváltam tőle. Egy időre bevittem a hálónkba, de annak nem sok értelme volt, mert ad1 nappal nem tartózkodunk ott egyáltalán, ad2 amikor meg este bemegyünk aludni, akkor rögtön villany lekapcsol és alszunk. De ez hagyján, mert Lucifer reinkarnációja ezt is kiszimatolta és valahogy beosont napközben a hálószobába, felugrott a kis komódra és folytatta a vandalizmust. Én pedig erre csak akkor jöttem rá, amikor pár óra múlva feltűnt, hogy hát hol van az én édes kiscicám? Na, mire meglett, már rögtön nem hiányzott annyira. Pedig annyira szeretnék szép kis csokrokat az asztalra tenni, de hát ez van, vagy virág vagy macska és mivel már van két jómadaram, ezért lőttek a szép, színes virágoknak.

Ez már az igazi tavasz, ugye? Ma mondjuk még ki se dugtam az orromat (ez olyan fura, azt gondoltam, hogy amikor kertes házban fogok lakni, akkor már kora reggel kimegyek majd mindennap a kertbe, de közben valahogy mégsem így van) és a fejem is fáj olyan kezdődő migrénesen, de egy nagy délutáni sétát egészen biztosan be fogok ma is iktatni. Most a fiúk alszanak, Gábor nemrég ért haza a 24 órából, a kisfiam pedig kinyafogta magát a reggel és a délelőtt folyamán, úgyhogy szerintem abban fáradt el. Én most iszom a második kávémat, épp kiteregettem, aztán felrakok egy zöldbablevest ebédre, délután meg túrós palacsinta lesz majd. Remélem a fiúk is energetizálják magukat délutánra és tudunk egy nagyot menni meg játszózni ebben a madárcsicsergős napsütésben. Tegnap is sokat voltunk kint, délelőtt molyolgattunk a kertben, Gábor öccse rendezte a kertet, úgyhogy Lehel le sem vette a szemét a talicskáról. Ebéd után pedig kikocsikáztunk a babakocsival, elmentünk vonatokat nézni, utána továbbsétáltunk a patak mentén, majd egy forgalmasabb úton indultunk vissza, hogy Lehel tudja nézni a buszokat és az autókat és szerencsére pont előttünk állt ki egy nagy betonkeverő, Lehel nagyon odavolt. Útközben sajnos láttunk egy elütött cicát is, megálltam megnézni és feltettem a fb csoportba (ott kell szólni, hogy szállítsák el) és egy másik anyuka is megállt egy óvódás korú kisfiúval és a kisfiú megértette, hogy elütötték és már nem él, de megkérdezte az anyukájától, hogy még utoljára megsimogathatom? :( Hazafelé még megálltunk a játszótéren hintázni és homokozni, aztán 4 óra körül hazaértünk. Ma is valami ilyesmit képzelek el, biztos szép délutánunk lesz.

 

boldog tízóraizás

komoly hintázás

 

Ja és ez nem tavaszi téma, de még nem meséltem, hogy levették az anyajegyemet, utána vissza kellett mennem kötözésre, majd rá egy hétre varratszedére és addig nem lehetett rendesen fürdeni/zuhanyozni, mert nem érhette víz a sebet/kötést, ezért amikor kedden kivették a varratokat, akkor annyira jó volt este venni egy nagy zuhanyt, hogy csak na. És annyira jó, hogy már nincs ott, nem zavar többé, tiszta megkönnyebbülés. Újból megfogadom, hogy többé nem halasztgatok semmit.