gasztro élmény

  Tegnap este a Hoppá bisztróba, egy Michelin tányéros étterembe mentünk vacsorázni nővéremmel. (Én korábban nem tudtam, hogy mi az a Michelin tányér, de utánaolvastam és azok az éttermek kapnak ilyen minősítést, amelyeket érdemesnek találnak arra, hogy Michelin ellenőrök látogassanak oda.) Én amúgy ritkán, vagyis inkább soha nem járok ilyen helyekre, főként mert nem az én pénztárcámra van szabva, de most azért mentünk, mert nővérem, aki bölcsődében dolgozik, még tavaly kapott az egyik ballagó kislányának a szüleitől egy két főre szóló vacsorakupont ide. Először nem tudtuk, hogy a kuponnal pontosan mi fogyasztható és foglaláskor a telefon másik végén se ismerték az ominózus kupont, de aztán hamar összeértek a szálak (a kislány apukája a tulaj? vagy valami ilyesmi). Szóval az volt a lényeg, hogy a kupon korlátlan fogyasztásra szólt és tényleg nagyon-nagyon kedvesen vártak minket. A hely többek között azzal is hirdeti magát, hogy gourmet élmény a belvárosban, ahová nem kell kiöltözni, ezért én végül letettem az elegánsabb ruháról, amiben mentem volna (mert esett az eső és hideg is volt) és nővérem is csak egy sima pulcsiban jött. Aztán persze egész este azon feszengett, hogy nem öltözött alkalomhoz illően, merthogy mindenki más milyen elegáns volt (szerintem amúgy nem lógott ki a sorból, feleslegesen aggódott ezen). Na de a lényeg az, hogy egy szuper estét töltöttünk ott el, isteni ételekkel és italokkal! Kezdetnek én uborkás gin tonicot kértem, ami brutál finom volt és kinézetre is iszonyú gusztusosan volt elkészítve, szinte egy remekmű volt. Ezért az este folyamán ittam még egy ilyet. Nővérem koktélozott, de utána ő is átpártolt az én italomhoz (kár, hogy az itallapról nem jegyeztem meg, hogy milyen gin volt benne). Kajatéren nagyon durván jóllaktunk, szerintem az egyik fogást ki kellett volna hagyni. Azért is, mert a desszertet már tényleg alig bírtuk begyűrni, meg azért is, mert tök jól haladok a diétámmal és itt a vacsora felénél már azt éreztem, hogy teljesen tele vagyok. Mondjuk direkt alig csipegettem itthon napközben, szóval sikerült jó éhesen megérkezni. Kezdetnek ettünk egy húslevest, ami nagyon finom volt, de mondjuk ugyanilyet tudok én is készíteni itthon. A következő fogással viszont teljesen levettek a lábamról, ez pedig kacsamáj parfé volt kápia paprikával és pirított kaláccsal. Egyébként ha itt befejeztem volna az evést, már akkor jóllaktam volna, mert bár előételként ettük, de szerintem nem volt kis adag, se a kosárkában érkező kalács, se a kacsamáj. Utána jött még a főétel, ami mangalicaszelet volt krumplipürével és uborkasalátával. Ez is eszméletlen finom volt, nekem főleg az uborkasaláta különlegessége tetszett. Desszertnek pedig céklás -ribizlis csokoládét kértem, de itt nekem finomabbnak bizonyult tesóm választása, ami créme brülée volt. Persze azért megettem a saját desszertemet is és az is finom volt. Szuper volt a hely és tényleg végig nagyon kedves és figyelmes volt velünk mindenki, sokszor már szinte túlzás is volt egy-egy mozzanat. Jaj meg hát én nem szeretem, mikor leveszik a kabátomat, tudom sokaknak ez nem okoz gondot, nekem mégis idegen és kicsit zavarba ejt. De ezért meg csaknem fogok már panaszkodni! 

 

Vacsi után még sétáltunk kicsit a Bazilika környékén, aztán mentünk, vagyis inkább gurultunk a vonathoz és fél 11-kor már itthon is voltam. Itthon aztán nem voltam olyan boldog a látványtól, mert gyönyörűen kitakarítva és rendet rakva hagytam itt a fiúkat, de mikor hazaértem, akkor konkrétan úgy nézett ki minden, mintha bombát robbantottak volna. Én tudom, hogy Gábornak nem megy olyan könnyen a vacsoráztatás-fürdetés-altatás szentháromság, mint nekem és nem is szoktam egyáltalán morogni, ha néha ő van vele este és kupira érek haza, de a tegnapit kicsit sokalltam. Oké, elaltatni se tudta időben, hanem egy órával később, mint ahogy Lehel aludni szokott, biztos nem volt egyszerű, de hogy minden a földre legyen dobálva, ússzon a padló a kajában, a fürdőszoba csupa víz legyen stb...hát ez kicsit sokkolt. Én viszont így nem tudtam aludni menni, muszáj volt legalább ímmel-ámmal összekapnom kicsit a lakást, amivel amúgy negyed óra alatt kész is lettem, de mégis feszkó lett belőle, hogy miért nem megyek aludni, miért nem tudom ezt elengedni néha. Hát mert én így alszom jól, hogy reggel nem arra kell kijönnöm, hogy ragad az asztal a lilakáposztától és a banántól, meg törölközők és ruhák vannak szerteszéjjel a nappaliban és a gyerek fürdővize még nincs leengedve.