tegnapi sztori

  Azt még el akartam mesélni, hogy mennyire aranyos volt tegnap a kisfiam. Vendégségben voltunk barátoknál, akiknek két kislányuk van (9 és 5 évesek), valamint két másik felnőtt is volt még a társaságban. Már ott voltunk egy másfél órája és Lehel már teljesen feloldódott, mászott mindenfelé és felfedezett, de ő amúgy se egy szívbajos gyerek, hamar kijön a számára idegenekkel is és kb. mindenkire mosolyog. Szóval épp a szoba egyik felében ültünk mi felnőttek és beszélgettünk, Lehel meg az apja ölében ült. Aztán kikéredzkedett onnan és mászva elindult a szoba másik végébe, ahol egy kis asztalkára volt téve a harapnivaló. Odamászott, felállt az asztalhoz és elkezdte enni a pufit, egyiket a másik után és közben néha hátra-hátranézett ránk. Aztán fogta a pufis tálat (ami szerencsére műanyagból volt) és arrébb tette, ő pedig az asztalba kapaszkodva tett pár lépést és egy másik tálból kivett egy almadarabot. Azt begyűrte a szájába, leült, majd odamászott a kislányok asztalához, akik épp egy peppás kártyával játszottak. Ott megint felkapaszkodott és úgy majszolta el az almát, hogy közben a kislányok játékát nézte végig. Mi meg ott ültünk végig a földön és őt néztük, hogy mennyire ügyes és aranyos és talpraesett és hogy feltalálja magát. Nagyon cuki volt, Gáborral utána már egész este erről beszéltünk.

az IKEA-ban (ahol végül nem vettünk semmit)

 

Lehel holnap lesz 10 hónapos. Tud már tapsolni, integetni, tátogni és még pár hangot utánozni. A kanapé mentén lépeget, imád lépcsőt mászni (természetesen nem egyedül), már "táncolni" is szokott a Queenre, egész nap kacag, "magyaráz", szeret jönni-menni és imád enni, van már 7 foga. Imádjuk❣️