Szuper napunk volt ma, Gödöllőn jártunk és Lehel életében először vonatozott. Mire kiértünk délelőtt az állomásra, addigra pont elaludt, mert egy jó félórás sétatávolságra van tőlünk, meg közben pont eljött a délelőtti szundi ideje is. Így amúgy el tud aludni napközben, ha fáradt és rázkódik a babakocsiban. Szóval az odafelé utazást átaludta, de annyira, hogy még Gödöllőn is aludt vagy 45 percet, pedig sétáltunk, meg voltunk játszótéren is. Nővéremékkel találkoztunk egyébként, mert a héten volt az unokahúgom születésnapja és így gondoltuk megünnepelni. Tesómék amúgy kb. minden hétvégén átjárnak most Gödöllőre, mert ha egyszer sikerül eladniuk a házat, akkor ő ott szeretne venni magának egy kis lakást. Szerintem szuper hely Gödöllő, egy élhető kis kedves város, simán el tudom képzelni, hogy tesóm ott lakik és hát tőlünk a vonat is ott van 18 perc alatt. Na de ma még csak csellengtünk ott. Beültünk egy étterembe enni, ami egyébként egy pizzázó, merthogy a gyerekek pizzát szerettek volna enni. A pincér előre közölte, hogy bármi más van, csak pizza nincs... Ez mondjuk így elég furcsán hangzik egy pizzériában. De végül is nem volt baj, mert én úgyis mást akartam enni, a gyerekek meg végül választottak tésztát. Itt megköszöntöttük unokahúgomat, aki 14 éves lett. Hihetetlen, nem olyan régen még bölcsibe, meg oviba járt, meg csináltunk neki szülinapi zsúrokat...sőt, pont a héten előjött egy videó, ahol még csak 3 éves és épp szenteste van és bontja az ajándékait. Olyan édes, cserfes kislány volt, most meg egy kis zárkózott kamaszlány, akit "mindenki hagyjon békén". Én most először pénzt adtam neki a születésnapjára, aminek amúgy nem annyira vagyok híve, de igazából emlékszem, hogy ennyi idős koromban már én is annak örültem. Ő meg majd úgyis jobban tudja, hogy mit szeretne rajta venni magának. A szüleitől koncertjegyet kapott valami berlini koncertre (én nem ismerem az énekesnőt, még csak nem is hallottam róla), amire a barátnőjével (meg annak az anyukájával) mennek majd májusban, úgyhogy nagy volt a boldogság. A felvételiről mesélt, drámatagozatos sulikba jelentkezett, nagyon drukkolok, hogy bekerüljön, amelyikbe szeretne.
Az étterem után sétáltunk egy csomót (megvolt ma a 14 ezer lépés), utána beültük rétesezni meg kávézni egy kis helyre. Az unokaöcsém nagyon jól rá tud hangolódni Lehelre, úgyhogy ők ketten tökéletesen elvoltak egymással, amíg mi tesómmal megkávéztunk. Utána meg még visszamentünk a játszótérre és ott voltunk vagy másfél órát. Most egy ideje már mindennap levisszük Lehelt a játszóra, de igazából kicsi még hozzá. Egyedül a hintához nem az, de a többi játékhoz mind. Itt nálunk van egy rész babajátszó is, ott mondjuk mászik körbe-körbe meg vannak minijárművek, de igazából még azokhoz is kicsi. Szóval ami nagyon érdekelné, az a homok, de sajnos azonnal enné két marokkal, úgyhogy mindig hiszti a vége. Most itt Gödöllőn is csak a homokevés érdekelte volna, úgyhogy nehéz volt mással lekötni, főleg, hogy még se mászókázni, se csúszdázni nem tud. Hazafelé ébren volt, amikor felszálltunk a vonatra, de igazából addigra megint úgy elfáradt, hogy nem találta túl izgalmasnak az utazást. Alig bírt ébren maradni, a hazafelé úton séta közben el is aludt kicsit és amikor bejöttünk a házba, már ébren volt, de úgy rám volt nehezülve, ahogy nem szokott, szóval tudtam, hogy nagyon fáradt. A mama épp tejberizst csinált, nekem meg nem annyira volt ötletem, hogy mit adjak neki vacsorára, úgyhogy a tejberizs életmentő volt. Szépen meg is ette, megfürdettem, majd kidőlt a vállamon. Jó kis eseménydús napunk volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése