Nálunk szerdánként viszik el a szemetet

 és azt vettem észre, hogy olyan érzésem van, mintha állandóan szerda lenne. Vagy legalábbis kétnaponta szerda. Miért megy ennyire gyorsan az idő, vagy miért érzékelem ennyire rohanónak a napokat?

Jelenleg teljes mértékkel beütöttek a matricanapok. Kontakt alvás nélkül egyszerűen nincs is alvás, pedig én azt gondoltam, hogy mivel kisbabaként Lehel nem volt ilyen, ezért már nem is lesz. Tévedtem, mert most már egy hete ez van. Nemcsak éjszaka alszik kettőnk között, hanem napközben is már csak úgy tud aludni, ha a mellkasomon fekszik vagy a hordozóban felcsatolom magamra előre. Azóta úszik a lakás, úsznak a terveim, úszik minden. Tudom, hogy amúgy nem baj ez és egyébként nekem is jó érzés nagyon, ahogy rajtam szuszog, csak hát a fejemben meg ott a sok tennivaló és olyan jó lenne, ha ezeket ki tudnám kapcsolni. És nem is annyira a napi főzésről meg a takarításról van itt szó, mert azokat hellyel-közzel megoldom a babával együtt, hanem azzal, hogy szeretnék haladni a gyerekszobával vagy a kerttel. Nos a gyerekszobát amúgy elkezdtem pár napja akkor, amikor ébren van és olyankor bejön velem oda és ő is pakolgat meg nézelődik, egy darabig el is vagyunk így, de aztán persze rájön, hogy ő pont azt akarja kirámolni, amit én már átválogattam és elpakoltam...na akkor kezdődne a káosz, úgyhogy sokat haladni nem tudok vele. Közben rájöttem, hogy temérdek ruhát, könyvet és játékot el kéne adni, mert már nem fognak kelleni, de még teljesen jó állapotban vannak...de ahhoz is csomó idő kéne, hogy fotózgassak, méricskéljek, meg feltöltsem őket. Szóval ez is egy terv, amit jó lenne megvalósítani. 

Ma amúgy szabadnapja van Gábornak. Megint megbeszéltük, hogy heti 1-1 napot adunk egymásnak, amikor belefér. Remélem most meg is valósítjuk rendesen, nem pedig csak úgy, mint múltkor, amikor szintén kitaláltuk ezt, aztán egyszer ha volt olyan, hogy elment valamelyikünk... Szóval ma ő van házon kívül. Kérdeztem, hogy mit akar csinálni, de még reggel se nagyon tudta, aztán mivel öccse nem ért rá, ezért elment nézelődni egyedül a városba, meg mondta, hogy majd eszik bent, ne készüljek neki ebéddel. Ja meg délután még bicajozni akar elmenni kicsit egyedül. Én holnap leszek offon, szerintem először megint beülök majd egy finom kávét inni valahová, aztán ruhaboltban szeretnék körbenézni. Tervezek venni egy inget (múltkor próbáltam egyet és szerintem nagyon jól állt, de mivel nem szoktam inget hordani, ezért nem mertem megvenni, pedig azóta megbántam), meg valami szép ruhát vagy blúzt, még nem tudom, amelyik tetszeni fog, mert megyek majd két hét múlva Lehellel anyák napi fotózásra és egyelőre halvány lila gőzöm sincs, hogy mit vegyek fel. Ezenkívül Gábornak lesz névnapja a héten, és bár már vettem neki valamit, de még van egy-két dolog, amire szüksége lenne, úgyhogy ha látok szépet és hasznosat, akkor azzal meglepem még. 

Bár mostanában tök jól vagyok, ami szerintem jórészt a mozgásnak köszönhető, mármint jó a hangulatom és több az energiám, azért most az elmúlt  2-3 napban eléggé magam alatt voltam. Még sírtam is többször, pedig mostanában nem szoktam. Oké, épp megvolt, én egyébként nagyrészt ennek tudom be, de egyébként durva, hogy mennyire képes vagyok kb. mindent máshogy látni ilyenkor (az egész életemet, a testemet, mindent). Meg amúgy tuti ilyenkor jön velem szembe a világ összes szomorú videója öreg kutyákról, beteg gyerekekről és elhagyott oroszlánkölykökről. De szerencsére ez a letargia nem tartott sokáig és keddre kialudtam magamból minden ilyesmit.