úthenger

  Totálisan úgy érzem ma magam, mint akin átment egy úthenger. Van rá okom, mert Lehel valamiért nagyon-nagyon rosszul aludt az éjjel. Szegénykém sírt is elég sokat, nyöszörgött, köhögött, tüsszögött, szörcsögött...egy ideje meg van már fázva, de 1-2 napja úgy tűnt, hogy mérséklődött a betegsége, erre ez az éjszaka... Amúgy pont azt éreztem a hétvégén, hogy kezd visszaállni a kis ritmusa, hogy már el tud aludni a karomban és le tudom tenni, meg nappali alvása is volt a hétvégén és tegnap is, de az elmúlt éjjel mindenre rácáfolt. Ezt a nagy fáradtságot amúgy én már cipelem tegnap óta és egész nap alig vártam, hogy ágyba bújjak, de ahogy ez este megtörtént, Lehel jött is át hozzánk és onnantól katasztrófa volt az éjjel, szerintem kb. egy teljes órát nem aludtam egyhuzamban végig. Úgyhogy ma vánszorgok, semmi erőm, se takarítani, se tornázni, se semmi. Ráadásul délelőtt megpróbáltam aludni, amikor Lehel is elaludt, de félóra nem sok, annyit se sikerült, mert valahogy minden apró zajra, neszre felébredtem. Ráadásul szerintem a tetőnkben élhetnek méhek, mert pár nap alatt már három, azaz 3 (!!) poszméh is volt a lakásban, nekem pedig elég erős rovar-és bogárfóbiám van, úgyhogy szerintem ezért se tudtam elaludni most a nappaliban, mert egyszerűen féltem. 

Amire egyelőre futotta ma tőlem, az az, hogy kimostam, hajtogattam, elpakoltam, kint voltunk Lehellel délelőtt a kertben, Lehel "autót vezetett", hintáztunk, aztán elaludt, én pihentem egy félórát, főztem egy zöldborsófőzeléket ebédre, meg bekevertem későbbre egy kenyeret. Most meg tessék, már fel is ébredt, úgyhogy a blogírás is ennyi volt mára.