nem erről akartam írni, de...

 ...de sokszor már annyira rosszul tud esni, hogy tegnap már szinte füstölt tőle a fejem és legszívesebben kilőttem volna magam az űrbe, csakhogy ne legyenek körülöttem emberek. A probléma pedig a következő: soha nem figyel rám senki. Hiába beszélek, mesélek, valahogy akkor is érzem és látom is (!), hogy akinek mondom, az kb. fel se fogja a szavaimat. Ühümözik, bólogat, meg aha, de közben biztosra veszem, hogy ha megkérném, ismételje meg amit mondtam az imént, akkor fogalma se lenne róla. Tudom, nem mindenkire igaz ez és igenis érzem, ha valakivel találkozom és beszélek, akkor figyel és érti amit mondok, de sajnos a probléma főleg a körülöttem élőkkel kapcsolatos. Gáborral nagyon sokszor van ez és már olyat is szoktam csinálni, hogy miután belekérdezek, hogy figyelsz? és azt mondja, hogy igen és én folytatom, aztán egyszer csak abbahagyom a mondatot a felénél és várok, akkor sosem kérdez vissza, hogy és? miért hagytad abba? mi lett? Hanem egyszerűen csak telik tovább az idő, én a sztori felénél abbahagytam a mesélést és neki le sem esett és már később se fog, hanem mondjuk pár perc múlva elkezd ő mondani valamit. Na az anyukája a másik ilyen, ő se veszi észre, hogy mesélek, majd semmi. Pl. kezdem azzal, hogy jajj képzeld milyen aranyos volt Lehel a boltban! Bementünk és jött egy másik baba és egymást nézték, mire és itt hagyom abba és nem veszi észre, hogy abbahagytam. Ez amúgy miért van? És ez nem néha-néha fordul elő, amikor mondjuk nem tud az ember figyelni vagy valami, hanem így mindennapos. Na és nővérem a harmadik ilyen, mintha falhoz beszélnék, csak ő beletűz ilyeneket, hogy na jól van meg de szuper és közben full az arcára van írva, hogy nem vagyok itt, nem tudom miről beszélsz és nem is érdekel. De ő még cseten is ilyen, pár hete írtam neki egy élménybeszámolót, hogy pénteken voltunk itt, így éreztük magunkat, ilyen és olyan volt a szállás és a kaja...mire a válasz akkor nem tudsz vigyázni pénteken a gyerekemre?? Visszaírok, hogy de, én a múlt péntekről beszélek, mire ő, hogy jahh jó, félreértettem. Egy szöveget, írásban, ami tele van múlt idővel és élménybeszámolókkal, hiszen már megtörtént, mert írtam, hogy ilyen meg olyan volt a kaja, az nem lehet a most következő péntek, nem? Vagy szövegértési nehézségei vannak, amit kétlek, mert sokat olvas, vagy egyáltalán nem érdekli, amit írok és el sem olvassa csak a péntek szó vibrált a szemei előtt. 

Igazság szerint nem is érdekel, de nagyon rosszul esik, az meg talán még jobban, hogy észre sem veszik magukat. Én nem tartom magam unalmasnak, nem mesélek unalmasan, még utánozni is szoktam másokat, ha mesélek, meg vicceket teszek bele, szóval nem értem, hogy miért tűnök számukra annyira érdektelennek. Cserébe ők mind a hárman egész nap beszélnek. Gábor anyukája ötszázbilliószor meséli el ugyanazt, amire Gábor is hajlamos, a nővérem pedig a folyamatos nonstop panaszkodó. De én mindig meghallgatom őket, ötszázbilliószor is. Kár, hogy ők engem kb. egyszer se.