koncert, utazás

 Ettől a tegnapi esti kiborulásomtól eltekintve amúgy nagyon jó hetem volt. Voltam edzeni hétfőn is és ma is és bár a ma reggeli órán történt egy számomra kellemetlen incidens, de a végén tök jól megbeszéltük ezt a másik anyukával, úgyhogy nem jöttem el rosszkedvűen. Biciklizni is voltunk sokat, Lehelnek nagyon tetszik, bár rendszeressé válni látszik, hogy az utolsó kilométeren elalszik hazafelé. Lehel amúgy kedden betöltötte a 11. hónapot, úgyhogy köszöntöttük őt sok puszival és meséltünk neki a nagy bulijáról, amit majd egy hónap múlva tartunk. Én tényleg készülök már rá, vettem dekorációt, gyertyát, tortadíszeket stb és azt hiszem végre kitaláltam biztosra, hogy milyen tortája lesz. 

Kedd este voltunk koncerten Gáborral. Még karácsonyra kaptam tőle két jegyet a James Blunt koncertre, ami akkor nagyon meglepett. Merthogy régen én nagyon szerettem és még az egyik magyarországi fellépésén is ott voltam, de az már nagyon régen (10 éve?) volt. Viszont Gábor emlékezett rá, hogy meséltem (na máris az ellenkezőjét írom, tehát mégis figyel rám? amúgy egyszer igen, egyszer nem) és azért vette a jegyeket. Hááát, eléggé fel kellett elevenítenem magamban a régi James Blunt slágereket, ráadásul a koncertre készülvén meghallgattam az új albumot is, ami nekem eléggé eret vágós hangvételűnek tűnt, így nem annyira voltam besózva ettől a programtól (bár ezt Gábornak nem mondtam). De persze végül marhajó volt a koncert, James Blunt tud előadni, szuper showt csinált és az összes régi slágerét is előadta és nem a végén egy csokorban, hanem elszórva az elején és a közepén is, szóval tök jól éreztük magunkat. Bár a koncert végére rájöttünk, hogy nem vagyunk már hjajj de fiatalok, merthogy mindkettőnket nagyon-nagyon idegesítettek a körülöttünk állók, folyton arrébb löktek, jobbról is, balról is. Előttem végig ugrált egy szőke csajszi és közben folyamatosan hozzám ütődött a táskája és még ő fordult rám hátra csúnya szemmel nézve, hogy arról már ne is beszéljek, milyen fokú izzadságszag volt a tömegben. Egy ponton mondtam Gábornak, hogy menjünk ki pisilni, pedig nem is kellett, csak ki akartam menni a tömegből, de nem akartam Gábort megbántani azzal, hogy rosszul érzem magam. Kimentünk, láttam, hogy ő is csóválta a fejét, úgyhogy megbeszéltük, hogy megállunk leghátul, ahol van levegő és nem ugrál senki az arcukba és onnan már sokkal jobb volt minden. A koncert vége előtt meg el is kellett indulnunk hamarabb, lévén vidékiek vagyunk vagy mi, nem értük volna el az utolsó buszt. Így is ácsorogtunk eleget az átszállásoknál és az utolsó 20-25 percet gyalog tettük meg és majd' megfagytunk, de elég vicces és romantikus volt, úgyhogy nem panaszkodom.

Másnap lementünk a Balatonra, ez az én meglepetésem volt a fiúknak. Siófokra utaztunk, sétáltunk egy nagyot a parton, néztük a hattyúkat, a kacsákat és a sirályokat, nekik adtuk Lehel megmaradt pufiját, amin persze jól összevesztek a vízi madarak, annyira, hogy a végén a varjak vitték el az összes pufit. Siófokon csak a gíroszost találtuk nyitva, így azt ettünk ebédre, de nagyon hangulatos volt egy padon ülve a gyönyörű vizet nézni és közben az idő is nagyon szép volt. Utána átvettük a szállást, majd vacsoráig lent voltunk a wellnessben. Volt egy Lehellel egyidős kislány, nagyon édesek voltak együtt, ahogy birtokolták a babapancsolót. A hotelben volt még egy szuper játszószoba is, ahova csak benéztünk pár percre. A vacsi elég felejtős és igen spórolós volt, így ezt a helyet se fogom ajánlani senkinek. Utána pedig Lehel megdöntötte eddigi "nemalvós" rekordját, mert háromnegyed 10-ig nem bírt elaludni. Én már mindent bevetettem, de egy idő utána feladtam és mérgelődtem Gáborra, mert azt éreztem, hogy ő meg csak még jobban pörgeti. Ő azzal védekezett, hogy csak le akarja fárasztani, hiába nem értette, hogy a gyerek nagyon fáradt, csak nem tud elaludni. Szerencsére reggelre mindenki kialudta a frusztrációját, így jókedvűen megreggeliztünk, de a reggeli minősége hasonló volt, mint a vacsoráé. Kicsekkolás utánra a Veszprémi Állatkertet terveztük, amit én már nagyon vártam, de sajnos esett az eső és hideg is lett, ráadásul Veszprémre még hidegebbet és még több esőt írt a radar, mint Siófokra. Így letettünk róla, majd elmegyünk nyáron... Találtunk viszont ott helyben is egy kisebb állatkertet, így elmentünk oda. Valóban egy miniállatkertre kell gondolni, de ez Lehelnek épp elég volt: lovak, kecskék, tevék, őzikék, nyuszik, madarak, halak, bárányok. Ráadásul volt állatsimogató is, úgyhogy Lehel boldogan vetette be magát. Az állatozás után elindultunk hazafelé, de ebédidőben bementünk még Székesfehérvárra. Sétáltunk egy nagyot a belvárosban, majd beültünk enni egy szimpatikusnak tűnő étterembe. És nagyon jó választásnak bizonyult ez, mert nagyon finomakat, valóban éttermi színvonalú ételek ettünk. Én fogasfilét választottam vajtökfőzelékkel és burgonyagratinnal...na erre mondom azt, hogy ezt nem tudom megcsinálni itthon. Nekem nagyon tetszett Székesfehérvár. Egyszer már voltam ott, egy nyári napon, amikor színházjegyem volt egy ottani Murakami-darabra és már akkor is nagyon tetszett. Szóval biztos visszatérünk még.

Este aztán főztem, kenyeret sütöttem, de csak miután elaltattam a kisbabámat, aki szokás szerint fél 8-kor kidőlt. Nagyon fáradt volt, de szerintem szuperül érezte magát a nap folyamán, végig nevetett, bohóckodott, a pincérnők felváltva jöttek oda az asztalunkhoz, hogy megnézzék őt. Az autóban pedig mindig tudott pihenni. 

kedd: Lehel 11 hónapos és a James Blunt koncert

szerda: Siófok

csütörtök: Bella Zoo Siófok, Székesfehérvár, Pátria Étterem