az első szülinap

  Először is: a szülinap nagyon jól sikerült. Persze szokás szerint az elején kerülgetett az agyvérzés Gábor családja miatt, de ez aztán elmúlt, amint időben kész lettünk és mégsem toppant be senki idő előtt. Gábor egyik húga mondjuk igen, hogy akkor ő odaadná az ajándékot Lehelnek, mert aztán neki mennie kell...de Lehel akkor még aludt, én pedig épp az itthoni játszósomban mostam még fel a lakást, úgyhogy nem tudom, hogy kedves voltam-e végül vagy kiültek-e az arcomra az őszinte gondolataim, de remélem inkább az előbbi. Gábor a szülinapra teljesen lerobbant a csontbeültetés miatt, nem tudott enni, beszélni is alig, ráadásul tele volt fájdalomcsillapítóval, úgyhogy az összes fényképen úgy néz ki szegény, mintha épp valami tudatmódosító hatása alatt lenne. De a nagyobb baj az volt, hogy iszonyú pokróc volt az elmúlt napokban és ez pénteken se volt másként. Oké, ahogy ígérte, felkelt 1-kor és segített feltenni az összes dekorációt (mert rájöttem, hogy a lufikat nem jó ötlet a buli előtt kitenni, lévén vannak macskáim, aha), meg segített ezt-azt ténykedni, de tényleg nagyon elviselhetetlen volt szegény. 2-re pontban kész lettünk, de annyira, hogy 14:00-kor a gyerek épp felkelt és elegáns ruhában várta a vendégeket, a kaja pöccre kész lett, a szép torta a hűtőben csücsült, tisztaság volt, meg volt terítve, szóval MINDEN KLAPPOLT és pont akkor kezdett el beesni a család. A menü részéről annyit, hogy én ennyi válogatós és finnyás embert egy helyen még az életben nem láttam, de egyébként tudtam, hogy ez lesz, úgyhogy lélekben előre felkészültem rá és bunkóság ide, bunkóság oda, nem főztem tízféle ételt. Volt görög rakott padlizsán, meg sajtgolyó sült krumplival, sajtos rúd és kétféle torta. Hogy ezek után még így is ment a rinya, hogy ki mit nem eszik, mi a fúúúj és társai, az már engem hidegen hagyott. A lényeg, hogy a kisfiam nagyon-nagyon jól érezte magát egész nap, kezdve azzal, hogy meglátta a lufikat, na onnantól nem hagyta abba a mosolygást, kacagást! Jóízűen evett mindent és ahogy egy naaagy egyéves gyerekhez illik, jól szétmaszatolta a tortaszeletét és el is tüntette az egészet a szájában. Kapott szuper ajándékokat is, de persze már az ajándékbontogatás elején sok volt neki az inger (még nekem is, hát még akkor neki!), úgyhogy próbáltam kicsit más mederbe terelni az ajándékozást, lassabban, most egyet, később még egyet, de itt volt a négy unokatestvére és abból hárman nem bírtak magukkal, úgyhogy nem jártam sikerrel. Jelenleg most az érzem, hogy elárasztottak minket a játékok és ide több játékot nem engedek be, de erre majd kitalálok valami okosat. A Montessori torony, amit tőlünk kapott, az már most nagyon bevált, legalábbis eddig minden reggelikészítést és mosogatást onnan nézett végig, amióta megvan. Ami még tetszik neki, az egy nagy dömper, amit nővéremtől kapott, abba állandóan beleül és ott játszik, nagyon édes. Meg kapott egy babataxit is, azzal is próbálna haladni, de még egyelőre nem érzett rá... A szülinap fennmaradó része is jól telt amúgy, a végén még kicsit beszélgetni tudtunk, amikor a kisebbeket kivitte Gábor húga a játszótérre. 7 körül aztán mindenki lelépett, Gábor kivitte tesómékat a vonathoz, én pedig elringattam a kis ünnepeltet, aki percek alatt elaludt. (Éjjel persze felébredt a rengeteg inger miatt és másfél óráig vergődött közöttünk az ágyban, nevetett, gagyarászott, tapsolt, húzta a hajamat...azt hittük, hogy sosem fog visszaaludni.) 

 

a szülinap reggelén, kettecskén

ünnepi nappali

mondtunk neki, hogy kívánjon valamit

ez már a gesztenyetorta, de még ebből is bírt enni :)

tortázás, ahogy az 1. szülinapon azt kell

a Kisvakondnak is sikere volt

kaja, pia, buli