fiúk az életemből: a bolgár srác (part I.)

  Régebben írtam ezt a külön rovatot az exeimről, aztán valamiért abbamaradt, pedig többször eszembe szoktak jutni egyes exek és olyankor tökre lenne kedvem mesélni róluk. Most a bolgár fiúról fogok írni, aminek nagyon egyszerű oka van: vele álmodtam az éjjel.

Atyaég, idén már 5 éve lesz annak a románcnak, ami egy minnesotai nyáron esett meg velem és ezzel a sráccal! Nos, én 2019 májusában már kint dolgoztam, de akkor még nem indult be igazából a szezon (aki nem tudná, idénymunkán voltam kint tavasztól-őszig, az USA különböző államaiban utazgattunk és vásárokon ételeket készítettünk és árultunk, én donut girl voltam). Szóval májusban még egy-egy esemény, ha akadt, ezért alacsony is volt még a csapat létszáma és a vásározós munka híján én pl. egy kertészetben dolgoztam két hétig, a következő két hétben pedig mint kertrendező. Ez olyan kemény munka volt, hogy le is dobtam rögtön 6-7 kilót és megizmosodtam, ráadásul sokkal jobban is kerestem vele, mint később a fánkokkal, szóval lehet egész nyáron ezt kellett volna csinálnom? Amúgy lehet, mert akkor ezzel a sráccal se találkoztam volna, akibe rövid idő alatt nagyon beleszerettem, de aki persze viszont nem szeretett engem és ezért az USA-ban való tartózkodásom második felét nem is éltem meg úgy igazán, ahogy szerettem volna, mert szerelmi bánatom volt.

A srác, akit amúgy Olegnek hívnak, valamikor júniusban érkezett Bulgáriából. Na igen, Bulgária. Azt kell tudni a csapatról, hogy voltunk kb. összesen húszan-huszonöten. Abból én egyedül voltam magyar, volt két litván lány, egy észak-macedón pár, egy cseh fiú, egy venezuelai srác, három mexikói pasi és az összes többi ember, fiúk-lányok vegyesen, mind bolgárok. A csapat lassan érkezett meg, ez attól függött, hogy az otthoni elfoglaltságok miatt ki-mikor tudott érkezni, de június közepére már mindenki ott volt, mert akkor már kellett a munkaerő rendesen (egyébként elegen se voltunk, mert sok vásáron amerikaiakkal is dolgoztunk). Na de most már tényleg a lényegre térek, valamikor június elején megjött Oleg. Akkor már épp egy rendezvényen dolgoztunk Buffaloban, én többnyire a macedón lánnyal voltam beosztva, aki szerintem a legcukibb volt, úgyhogy jól kifogtuk egymást. Szóval épp árultuk a fánkokat a kis boxunkban, amikor odajött Oleg is, meg pár bolgár srác még és bemutatkoztak. Nem fordítottan annyira nagy figyelmet nekik, mert már előtte is jöttek oda hozzám ott élő bolgárok és ők is bemutatkoztak és beszélgettünk Marciról, hogy ismerik és blabla, szóval amikor már Oleg jött kezet fogni, akkor nem is figyeltem, hogy a csapatunkba jön-e vagy ő is itt él, nem is érdekelt annyira. És aztán még sokáig nem is érdekelt. Annyira nem, hogy amikor kint ültünk a kertben és az egyik bolgár lány segített befesteni a hajamat, akkor ők is odaültek és nem zavart, hogy pl. hogy nézek ki festékkel a hajamon. Aztán elkezdtem felfigyelni rá, mert sokszor rám mosolygott csak úgy, poénkodott, viccelődött. Indítottak a lányok egy szavazást, hogy majd a nyárzáró bulinak milyen tematikája legyen (R&B, Rock vagy Mask party). A rock kivételével megtelt a másik két oszlop szavazatokkal, egyedül az én nevem állt a rock alatt, mire Oleg is odabiggyesztette a nevét. Egyébként azért, mert a rock zenét szereti, de nekem külön jól esett, hogy csak a kettőnk neve szerepelt azon a helyen. Amikor már júni végére kb. mindenki megérkezett, akkor volt a főnökünk házában egy nagy összejövetel tábortűzzel és bemutatkozással. Én utána készültem aludni, már a pizsamámat is felvettem és bebújtam az ágyamba, amikor kopogtak a bolgár lányok, hogy ugyan mit csinálok már, hát nem tudom, hogy buli van? Mondjuk nekem előtte nem szólt senki, piát se tudtam vinni, semmit, de hát a buli miatt felkeltem és visszaöltöztem, meg persze Olegre is gondoltam, hogy tuti ott lesz. Az egyik hátsó barn-ban szólt már a zene, ugyanis az egyik bolgár srác otthon dj-ként dolgozik. Volt egy csomó pia, meg minden, nekem is rögtön a kezembe nyomtak egy sört. Én aztán ezen a bulin nagyon berúgtam és sokat táncoltam is, kb. mindenkivel, még egy 30Y számot is berakattam a dj-vel. Közben persze mindig néztem, hogy hol van Oleg, aki párszor oda is jött hozzám táncolni, de közben más lányokkal is táncolt. Aztán valamikor, amikor már nem annyira tudtam magamról, elindultam kifelé és a kertben a farmon leültem a földre és csak úgy ültem ott. Terveztem, hogy elmegyek mégis aludni, mert már nem álltam a helyzet magaslatán. De akkor ránéztem a telefonomra és ott állt Oleg üzenete, hogy hol vagyok? Válaszoltam neki, hogy kint, a legutolsó barn mellett, ő meg persze pár perc múlva odajött. Kicsit beszélgettünk, aztán csókolóztunk meg minden és bementünk végül egy üres lakókocsiba és ott szexeltünk. Ami egyébként elsőre nem volt annyira jó, mint a későbbi alkalmak. Abból a szempontból viszont nagyon jó volt, hogy a hosszú Marcis évek után először éreztem azt, hogy valakivel szenvedéllyel akarok együtt lenni és végre valaki nagyon-nagyon tetszett. Miután kijöttünk a lakókocsiból, mondtam neki, hogy vele szeretnék aludni. Azt mondta, hogy oké, de ne lásson meg minket együtt senki, mert neki otthon barátnője van. Végül lefeküdtem az ő ágyába aludni, ő pedig eltűnt (én részeg voltam, ezért nem tudtam ép ésszel gondolkodni), viszont valamivel később visszajött és lefeküdt mellém az ágyba aludni. Hajnalban én magamtól megébredtem és azonnal otthagytam őt, átmentem a saját lakókocsimba, lezuhanyoztam, főztem egy kávét és elpakoltam, mert pár óra múlva indultunk vásározni Fargoba. 

Fargoban vagy 5 napot töltöttünk, már nem emlékszem pontosan, de mivel Oleg oda nem jött, ezért végig nagyon hiányzott és sokat írogattunk egymásnak chaten. Itt már felemás érzéseim voltak egyébként. Volt, hogy szuperjó kedvem volt miatta, hogy végre valaki lángra lobbantotta a szívemet és persze volt, hogy totál kivoltam, hogy nem ír, nem válaszol, meg a tudat, hogy amúgy is bolgár és még barátnője is van otthon. Aztán Fargoból egyenesen Minot-ba mentünk és oda már csatlakozott a csapat másik fele is. Nagyon örültem annak, hogy újra láthatom majd Oleget és biztos voltam benne, hogy lesz köztünk megint ez, az...viszont most ahogy írom ezt a posztot, rá kellett jönnöm, hogy már csak foszlányok vannak meg pl. arról is, hogy mi történt Minot-ban, így megnéztem az amerikás blogomban (ami egy zárt blog volt és csak addig írtam, amíg kint voltam), hogy mi is történt Oleggel, úgyhogy azt a részt bemásolom ide: 

"Amíg nem kezdődött el a munka, Minotban voltunk jókat enni, vásárolni és voltunk strandon is, úsztunk, csúszdáztunk. Én borzasztóan leégtem, mint egy gyerek. Pedig hoztam otthonról naptejet és aloe verát meg mindent, ami kellhet a fehér bőrömnek, de persze minden Delanoban maradt... Szóval a lábam nagyon leégett, napokig fájt és még mindig hámlik. 

Az érzelmi részéről nem tudom mit írjak... az egyik fele maga volt a mennyország, a másik fele meg nagyon nem volt jó. 

Oleggel végre találkoztunk Minotban. Első nap, mikor megláttam, annyira zavarban voltam, hogy kb. rá se mertem nézni. Aztán második nap véletlenül kettesben maradtunk, és akkor csak pár szót szólt hozzám, de azokat a szavakat sosem fogom elfelejteni. Annyira a szívembe találtak. Együtt aludtunk párszor, titokban, még az elején. Megtanított egy török táblás játékra. Együtt boroztunk. Fényképeket mutatott nekem az életéből, mesélt sok mindent, érdeklődött rólam. Munka közben egymást néztük, chateltünk egymással, hogy mennyire akarjuk egymást. 

Aztán elfáradt. Annyira szörnyen fáradt lett, hogy beszélgetni se akart. Meg beteg is lett, visszament a camperbe. Én próbáltam kedves lenni, ágyneműt húztam neki, gyógyszert vittem neki, amikor meg ingyen pólókat kaptunk, neki is szereztem egyet. De olyan grumpy lett, hogy nem tudtam hova tenni. Féltékeny is lettem, kiborultam, éreztem, hogy túlzás, de egyszerűen csak jött... Aztán azóta is beteg, hazajöttünk, de csak a szobájában van, gubbaszt. Néha ráírok, küldök egy-két cicás vidót, amire reagál, de félek idegesítem és inkább nem merem már keresni. 

Tudom, hogy ez az egész csak a nyárra szól és csak kaland és nem több, de annyira rossz, hogy most együtt lehetnénk és nem vagyunk, mert ő beteg és magánakvaló. Holnap van az utolsó napom a farmon, aztán elutazom Sioux Fallsba 12 napra, ahová ő nem jön és utána se biztos, hogy látom még őt augusztusban... És ezért borzasztóan rossz a kedvem. Bárcsak meg se történt volna és most ne érezném ezt. Tudnék örülni egy csomó minden másnak, de így..." 

 

 Folyt.köv.