ballag már a vén diák

  Tegnap elballagott az unokahúgom az általános iskolából. Valahogy nagyon hirtelen nőtt fel. Pont nézegettünk múltkor képeket Gáborral és a nővéremmel és néztük, hogy akár még 4 évvel ezelőtt is milyen "kicsi" volt, milyen cserfes, mosolygós kislány volt, most meg már egy flegma tini, aki lassan magasabb nálunk. Mostanra viszont újra kisimult valamennyire (tavaly eléggé befordulós hangulata volt szinte állandóan, mondjuk voltak körülmények, amik miatt szerintem ez érthető volt), szóval most van hobbija, amitől pörög, felvették abba a gimibe, amibe nagyon szeretett volna bekerülni, ráadásul felvették pluszban gitárszakra is, úgyhogy nagykanállal éli az életét. Azért a 8 évvel ezelőtti képét nézegetve, ahogyan az iskola első napján áll a kapuban, hátán a nagy hátizsákkal és onnan mosolyogva néz vissza...hát azt én is majdnem megkönnyeztem. Mert tényleg olyan, mintha ez az egész tegnap lett volna.

Maga a ballagás amúgy pont a legmelegebb délutánon volt, a 35 fokban, de szerintem nem volt vészesen hosszú, csak egy órás. Nekünk az volt a szerencsénk, hogy az udvar egyik része csupa árnyék volt, ráadásul volt ott mászóka, meg csúszda és még egy focilabda is előkerült valahonnan, így a gyerekek valahogy kibírták azt az egy órát. De mire vége lett, már épp kezdtek nagyon kifáradni, úgyhogy az ezt követő egy órában, amíg átsétáltunk a gyerek apjáékhoz, utána pedig az étterembe, Lehel végig aludt a babakocsiban. A lakásban mi odaadtuk az ajándékot, mert nem akartuk cipelni, ugyanis egy klassz lemezjátszót kapott tőlünk. Nagy volt az öröm, persze tudtuk, hogy erre nagyon vágyott. Az anyjától pedig ehhez illően egy Carson Coma lemezt kapott, úgyhogy itt már ugrált örömében. Után mentünk át a közeli olasz étterembe (Millennium da Pippo), amit én is nagyon szeretek és amíg bent laktam, elég sokszor ettem is ott, még a bolgár srácokat is oda vittem el, amikor meglátogattak. Szóval ide mentünk és jól is sikerült az ünneplés, meg újfent nagyon finom volt minden. Lehel és Áron is jól bírták, persze a végén már szakadt a cérna, pedig nekik külön kikértünk előre egy pizzát, meg voltak nálunk könyvek és kisautók. De így is, a végén már felváltva kávéztunk/desszerteztünk Gáborral és Áron szülei is ugyanezt csinálták. Persze tudom, hogy hosszú volt ez így a kicsiknek. Amúgy halálosan édesek voltak együtt, Lehel mindig nézi Áront, amikor találkozunk, most is sokszor tátott szájjal sasolta a nagyobb fiút. 

Hazafelé az autóban aztán két dologról beszélgettünk Gáborral.

Az egyik, hogy ez volt az első olyan esemény, amióta nővérem és a férje elváltak, hogy így együtt volt mindenki, ráadásul közösen ettünk. Nagyon jó hangulatban telt egyébként és tudom, hogy ezer ilyen család van, de én annyira nem tudnám elképzelni, hogy pár év múlva egy asztalnál üljek a volt férjemmel, a gyerekeinkkel és a férjem új feleségével, meg az ő gyerekükkel. Persze azt is tudom, hogy nővérem ezt már más távlatból nézi és neki már nem kell a volt férje és én csak azért érzem ezt, mert szeretem a férjemet és nem tudom elképzelni se, hogy velünk ilyen történne. De azért nővérem is vicces volt, mert este még beszéltünk és mondta nekem, hogy ő ma úgy érezte magát, mint Bridget Jones. Amíg a volt férje kényelmesen átsétált a ballagásra, addig ő vidékről bumlizott be, ráadásul le volt zárva valami út az állomás felé, ő meg már késében volt, így leintette a buszt, ami épp nem szállított utasokat, de őt azért felvette és kivitte az állomásra. Aztán a vacsihoz eperbort ivott és kicsit becsípett, majd kirendelt egy hatalmas sütit, amitől zavarba jött. De ezeket így viccesen adta elő, szóval jót nevettünk. 

A másik, amiről beszéltünk hazafelé, hogy Gábor nem is értette, amikor meg lettünk hívva a ballagásra, hogy milyen ajándékról beszélek? Meg hogy étterembe megyünk utána? Mert neki a ballagása annyi volt, hogy a szűk család elment a sulihoz (még a nagyszülők se), kapott virágot, aztán hazajöttek. Nem volt szokás az ajándék, se az ünneplés. Kíváncsi leszek, hogy amikor pár év múlva ballag majd az ő unokahúga, akkor mi lesz a menet, mert ugye a húga is ebből a családból jön, csak közben változtak is az idők, szóval majd meglátjuk. Nekem mindenesetre volt anno ünneplés, amikor ballagtam, meg kaptam ajándékokat és eljöttek a nagyszüleim, sőt még a keresztszüleim is. Arra is emlékszem, hogy mindkét ballagásom után ugyanabba az étterembe mentünk, a Kék Rózsába, ami a Wesselényi utcában volt, de gondolom ma már nincs meg az a hely. 

 

kisfiam

ilyen szépen várták a kaját

itt meg már megy a közös pizzázás