biciklis délelőtt

  Most van negyed 2 és ma rendhagyó módon most sikerült letennem Lehelt aludni. Általában 11 és dél között szokott mindennap elaludni, de néha vannak kivételes napok, amiknek már nem is keresem az okát, egyszerűen elfogadom. Múlt héten pl. volt egy olyan nap, amikor egész nap fent volt, reggel 6-tól este 8-ig. Napközben többször is megpróbálkoztam az altatással, de aznap valamiért nem ment, nem akart aludni. Kész, elfogadtam. Már most is gondoltam rá, hogy lehet ma is ilyen napunk lesz és valamikor fél 1 körül nekiláttam akkor az ebédnek. Lehelt hagytam addig kalamolni, boldogan tett-vett, amíg én összekészítettem a kaját, aztán egyszercsak odajött és átkarolta a lábamat, a fejét meg rám hajtotta. Na innen tudtam, hogy irány az altatás, két dalocskát énekeltem és már aludt is a kicsi. Közben a sütőben sül már a falafel, életemben először próbálkozom vele, remélem finom lesz. Csináltam mellé tzatzikit, nagyon szeretjük. Tudom, hogy tahini szósz illene mellé igazán, de nekem nincs itthon szezámpasztám, még sosem vettem. Van már a telefonomban egy lista olyan extrább összetevőkről, amiket jó lenne kipróbálni, ide felírtam most ezt is. Kicsit mindig csalni szoktam, pl. múltkor főztem indiait és garam masala kellett volna, de mivel az nem volt, megoldottam a konyhában lévő fűszerekből és nagyon finom lett úgy is.

Gábor most épp elmentem itthonról és ha már úgyis ment, akkor elvitte magával azt a piknikplédet, amit ma délelőtt vettünk a Pepcoban. Én a Pepcotól nem várok csúcsminőséget, de azért elszomorított, amikor hazaértünk, kinyitottam a plédet és akkor láttam, hogy két helyen is el van szakadva. Először úgy voltam, hogy hagyjuk, de csak mérgelődtem rajta, úgyhogy most Gábor visszavitte. Nem tudom még, hogy pontosan mi történt, de annyit üzent, hogy a pepcos eladó egy igazi bunkó. Ezt én is tanúsíthatom, mivel pár hete nekem is ki kellett cserélnem valamit abban az üzletben (ez a keresztúri Pepco, ahova nagyon ritkán járunk, máshol velem mindig tök kedvesek). Akkor Lehel kapott ajándékba bodykat, de kicsi lett a méret. Visszavittem hát egy hét múlva és mentem a pénztárhoz, hogy ezt jelezzem (cseréltem már másik üzletben méretet és eddig ott az volt a szokás, hogy visszaadták a pénzt és utána azt vagy levásároltam vagy nem). Szóval mentem oda és mondtam a pénztárosnak, mire rám ripakodott idegesen, hogy "hát akkor cseréld ki!", mindezt úgy, hogy még be se fejeztem a mondatot, tehát belekiabált a mondandómba. Fhuu, nagyon rosszul esett, annyira, hogy akkor majdnem elsírtam magam (előtte a kocsiban összekaptunk Gáborral és amúgy se volt jó napom, szóval tényleg majdnem elsírtam magam ettől a stílustól). Aztán kicseréltem, mentem vissza és ugye fel kellett vennie az adataimat, amitől láttam, hogy megint nagyon ideges. Kérdezte, hogy mi a nevem, mondtam, mire hogy "jajj de hosszú neved van! nem baj, ha én csak annyit írok, hogy xy?" (Az egyik vezetéknevemet kihagyva.) Mondtam, hogy nem baj (nekem mindegy). Aztán azért kötött belém, mert kérdezte, hogy volt -e már visszárum és mondtam, hogy a Pepcoban igen, de nem ebben a boltban és hát nem talált meg a rendszerben (mert gondolom a másik, normális Pepcoban rendesen beírták a nevemet és nem jajongtak, hogy ők ezt be nem gépelik). Na mindegy, summa summarum, méret kicserélve, pléd kicserélve, de hogy többet abba a Pepcoba be nem teszem a lábam, az is biztos. 

Egyébként nem is a pepcos eladóról akartam írni, csak valahogy írás közben erre kanyarodott a téma, hanem arról, hogy szuper délelőttünk volt. Reggeli után elmentünk biciklizni és nagyon jó idő volt. Persze már eléggé sütött a nap, de biciklin szinte kellemes volt a hőmérséklet, a patak melletti fás részen pedig egyenesen szuper volt tekerni. Megálltunk a piacnál, vettünk uborkát, Lehelnek egy croissant-t (nem volt tervben, de fogta magát és bement a pékségbe), meg találtunk neki egy jó kis nyári szandált (kinőtte a jelenlegit, úgyhogy ezt már le se vettük a lábáról, ebben jött haza). A terv még az volt, hogy a piactól eltekerünk a Népkertig és ott játszózunk, de közben elment az idő és végül inkább hazafelé jöttünk és a helyi játszóterünkre mentünk be még egy kicsit. 

Aztán mire hazaértünk, addigra kiderült, hogy Gábor apukáját ma kiengedik a kórházból. Úgyhogy most érte ment el a család. Nem írtam korábban, de apósomnál két hónapja vastagbél daganatot találtak, amit végül hosszas orvosokhoz járkálás után a múlt héten meg is műtöttek a Kék golyóban. Apósom elvileg jól van és a műtét is rendben zajlott, aminek nagyon örülünk (mert nagyon sok egyéb kockázati tényező játszott, pl. neki volt már több agyvérzése, szívrohama, cukorbeteg és alig lát, az orvosok viccesen azt szokták mondani, hogy kb. nem értik, hogy hogyan van még mindig életben). Remélem minden rendben lesz és szépen felépül ebből a műtétből is. Aztán hogy ezután milyen kezelést kap majd, azt még én se tudom.