szombat, július 13

Lehel 15 hónapos

  Láttam az előbb egy tiktok videóban, hogy egyes Pepco üzletekben már kitették az őszi hangulatú bögréket. Én újfent nagyon várom az őszt, a hűvös időt, az esőt. Valahogy teljes izgalommal tölt el, ha az őszre gondolok, akkor annyival sokkal szebb, élhetőbb minden az én lelkemnek. Egyébként ez lesz az első olyan őszünk, amikor Lehelre már gumicsizmát tudok majd adni és mehetünk együtt sétálni az esőben, faleveleket, meg gesztenyét gyűjtünk és ugrálunk a pocsolyákban. 

Egyébként hihetetlen, hogy mennyit és milyen gyorsan változik ez a gyerek. Mióta hazajöttünk a Balatonról, azóta olyan, mintha egy csomó új dolgot elsajátított volna, pl. előtte nem tudott villával enni, de amióta hazajöttünk, villával eszik. Pár napja nagyon tisztán és érthetően kimondta, hogy "autó". Ha valamit kérek, megteszi, pl. "add ide azt a könyvet, ami ott van melletted", mire oldalra néz, megfogja a könyvet és odaadja nekem. Még mindig sokszor vesz a szájába mindenfélét, de már nem örök harc akármit is kivenni onnan, hanem ha azt mondom, hogy "légy szíves add ide, ami a szádban van, mert ez veszélyes", akkor kiveszi és odaadja. Aztán, elég szörnyű volt és nagyon sokáig tartott nála a hajtépés/hajba kapaszkodás, amit (lekopogom, de) már vagy 2-3 hete nem csinál. Szerintem leszokott róla, én pedig nagyon megkönnyebbültem. Illetve elkezdett pár hónapja egy rossz szokást, amit már szintén kb. 2 hete egyszer sem csinált, míg előtte kb. egy nap tízszer is csinálta. Ez pedig az volt, hogy ütötte a fejét a falba, bútorba, padlóba. Elég volt részemről valamire nemet mondani, máris üvöltött és jól van akkor alapon nekiállt beütögetni a fejét addig, amíg jó erősen be nem ütötte, hogy fájjon. Utánaolvastam, kérdezgettem kisgyerekes szülőket és majdnem mindenki mondta, hogy tudja miről beszélek. Ráadásul kiderült, hogy Gábor öccse teljesen ugyanezt csinálta gyerekkorában, csak nála tovább is eltartott ez az időszak. Én próbáltam úgy kezelni, hogy nem csináltam belőle nem csinnadrattát, ha ütötte a fejét, de azért kértem, hogy hagyja abba és próbáltam megfogni, közben belül persze marhára féltem, hogy nagyon beüti magát. Nos, remélem már ki is nőtte, mert tényleg vagy 2 hete nem csinálta. Most megint kicsit a harapás kezd előjönni, ami korábban már volt, de ez se számottevő, csak ha már nagyon fáradt és nyűgös, akkor azért belénk harap. 

Amúgy rengeteget mosolyog, nevet, kacag, szinte mindig jókedvű, nagyon kiegyensúlyozott. Jó étvágyú, kedvenc ételei a túrós és sajtos tészta, palacsinta, virsli, paradicsom, főtt brokkoli, krumpli bármilyen formában, krémtúró, sajt, gyümölcsökből minden. Inni is tud már pohárból, igaz segítséggel, de nagyon ügyes így is. Imádja az állatokat, a cicákat mindig simogatja és mindig jön velem, ha megyek etetni. Lent a kutyákat is simogatja és előbb-utóbb mindig a tápos zsáknál köt ki és onnan veszi ki a tápszemeket és adja falatonként a kutyáknak. Már egy ideje próbálkozik a kismotorral is, de tegnapelőtt már egész ügyesen kezdett ráérezni, úgyhogy szerintem már nem vagyunk messze a motorozástól. Ha már motor, akkor persze az autók, motorok és vonatok a kedvencei, állandóan berreg, mint egy autó és mindenkinek odaviszi a könyvét mutogatni, ahol autó van. A tanyás könyvben is elsőnek a traktort szúrja ki. Tudja már utánozni a tehenet, a kutyát, a békát, a halakat, az oroszlánt és egyik reggel, amikor felkelt és átjött hozzánk az ágyba, épp kukorékolt a kakas a szomszédban, mire szintén szép érthetően kimondta, hogy "kukurikú". Nappal egyszer alszik, aminek az időpontja most épp megint mozgásban van, de általában 12 és 1 között alszik el a hátamon, a hordozóban, ahonnan aztán áttesszük a kiságyba, vagy ha túl nyűgös napja van, akkor előfordul, hogy inkább a hátamon hagyom, vagy én is pihenek egyet bent vele az ágyunkban. Este percre pontosan 8 előtt 10 perccel nagyon álmos lesz, olyankor már a fürdés utáni öltözködésbe is majdnem belealszik, ilyenkor még dúdolok, verselek neki és kb. 10 perc múlva már alszik is. Kedvencei dalai a Tavaszi szél vizet áraszt, Rózsa Sándor, A csitári hegyek alatt, Este jó, Ringató, versből pedig József Attila Altatóját szoktam elsuttogni. Nekem még ilyenkor kézben szokott lenni, lassan sétálgatok vele vagy ringatom a vállamon. A nagyinak elalszik úgy, hogy beteszi a kiságyába, ő leül a franciágyra és onnan még beszél hozzá, Lehel pedig molyolgat, ölelgeti a plüsseit, majd elalszik. Nekem ez még nem sikerült, de én nagyon szeretem őt ringatni és énekelni neki. Majd ha nagyobb és nehezebb lesz, átszokunk. 

Amiket már mond/mondott: baba, mama, apa (suttogva), anya (kiabálva), autó, nem, ne, kukurikú, vauvau, ko (kő), buppá (hoppá), babanyelven pedig szinte egész nap be nem áll a szája, szerintem olyan lesz, mint az apja.


2 megjegyzés:

  1. jaj, nagyon cukii! :)) a tavaszi szél nálunk is hatalmas kedvenc, a hej tulipán-tulipán mellett ez a fő délutáni elaltatós dal (btw szintén hordozóban, elég sok a hasonlóság, úgy látom... :)).
    a kisfiamnál ez a fejbeverés nemrég kezdődött el, a pre-dackorszakkal (nem áltatom magam, hogy ez már a dackorszak csúcsa lenne), olyan 21-22 hónapos korában, és számomra is rémes és nehezen kezelhető, hiába tudom, hogy teljesen normális része a fejlődésmenetnek sok kisgyereknél. én azt próbálom "tanítani", elérni nála, hogy puhább dolgokba verje a fejét, mondjuk a kanapéba, ágyba, fotelba, mert ha teljesen meg akarom akadályozni - a testi épségét féltve -, attól teljesen kiakad. nem mondom, hogy teljes a siker, de hátha egyszer majd beérik ez is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, vannak egyezések... :)
      Nálunk is ez volt, hogy ha próbáltam megakadályozni még az elején, akkor még durvábban ütötte magát. Nálunk azt csinálta, hogy gyorsan letérdelt és a padlóhoz/földhöz vágta a fejét, ami szinte nekem is fájt. Remélem nem tér vissza ez a szokása, bár tudom, hogy egyszer lesz majd itt is kemény dackorszak. Mondjuk tudom, hogy a belső feszültségnek valahol ki kell jönnie és hát erre nincsenek jó módszerek, én pl. a bőrömbe martam ilyenkor, még oviból is vannak emlékeim, na az se jobb ennél.

      Törlés