Lassan és elég egyformán telnek a napjaink. Vagyis mindennap igyekszünk valami kis változatosságot csempészni a napba, de én kicsit megint a víz alatt érzem magam. Nem tudom mi tenne jót nekem már, tényleg. Néha azt érzem, hogy semmit nem tudok. Semmit. Azt se, hogy mi bajom van, hogy mit akarok, hogy mi segítene. És ilyenkor hajlamos vagyok mindent a nyári hangulatra fogni, amit alapból nem annyira szeretek és részemről akkor a magyarázat megoldva. Persze lehet, hogy tényleg befolyásolja az alaphangulatomat, hogy minden évben elkap egy kicsit a nyári depresszió. Amúgy pedig minden teljesen rendben van. A héten voltunk a Tropicariumban Lehellel, nem annyira élvezte még, kicsi hozzá. Vagy csak azért nem, mert iszonyat tömeg volt, nem tudom és inkább a többi gyereket nézte, semmint a halakat vagy a cápát. Nekem se volt annyira nagy élmény, tényleg tömegnyomor volt (nagyon sok gyerekcsoport volt, gondolom ezek ilyen sulis vagy önkormányzati táborok). De azért egynek elment. Járt nálunk Gábor keresztanyja, amiről rögtön eszembe jutott, hogy keresztanyámék azóta se voltak itt (előtte egy nappal lemondták) és mennyire kéne már időpontot egyeztetni velük. Grilleztünk a kertben többször is, én csináltam pisztáciás tiramisut, tegnap a szemerkélő esőben pedig elsétáltunk pizzát enni egy nemrég nyílt helyre, ahol eredeti nápolyi pizzát sütnek. Nagyon finom volt, ráadásul a srác, aki a kemencénél sütötte a pizzákat, megpörgette a levegőben többször is a tésztát, amikor Lehel odament, és még Lemon szódájuk is volt. Nagyon jól éreztük magunkat, a hely neve Olasz meló. Haladtunk egyébként sokat a gyerekszobával, most már szinte csontra ki van pakolva, igazából jövő héten már ki is lehetne festeni. Onnantól meg már pikk-pakk készen lesz. De szeptemberre biztosan. Halad közben a kerti projekt is, de amilyen melegek vannak (voltak?) nem igazán lehetett semmi ilyesmivel haladni. A tetőtéri ablakokat is már majd' egy hónapja megvettük, azóta a szobába vannak letéve és várják a hűvösebb időt. Közben minden más is van, családi viszályok, apósom gyógyul. A budakalászi telket úgy néz ki, hogy a héten eladtuk, elvileg jövő héten lesz az adásvételi, úgyhogy addig még azért semmi sem biztos. Én meg beleszerettem a szembeszoméd autójába, ami szerencsére nem egy luxus kategória, sőt, kifejezetten régi típus, egy Honda CR-V (de a régi!), bár így is drágább lenne ez a fajta autó, mint a jelenlegi Fiatom, amit azért szeretek, úgyhogy még egyelőre nem tudom, hogy akarok-e drágább és nagyobb fogyasztású autót venni... Szóval ilyenek történnek, minden csak a szokásos ezeken a lassú, nyári napokon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése