augusztusi szüttyögés

  Hétvégén tartjuk a férjem szülinapját, amit most nem annyira várok. Egyrészt én kicsit besokalltam most az emberektől, másrészt tavaly és előtte is elég rosszul sült el az ünneplés és mindahányszor a tesói miatt. Ezért most nem futok neki nagy elvárásokkal, hogy hű de jó lesz. Olyan lesz, amilyennek lennie kell, magamat se fogom kihajtani. Az ajándékát már beszereztem, amiből végül kettő lett, mert már megvettem neki a meglepetést, amikor is elszakadt a hátizsákja és pont egy sportboltban voltunk, ahol vettem neki egyet. Akkor úgy voltam, hogy a meglepetést visszamondom, ami egy utazás lenne, de végül addig morfondíroztam rajta, hogy mégsem mondtam vissza, hiszen én is el szeretnék utazni. Tortát sütök majd neki a hétvégi bulira, de ebben nagyjából ki is merül a részvételem a családi buliból. Amúgy is konkrétan kedden van a szülinapja, én majd aznap megfőzöm hármunknak a kedvenc kajáját és felköszönteni is akkor fogom. 

Most amúgy jobb hangulatban telnek a napok, bár így is volt, hogy sírtam valamelyik délután csak úgy, a semmiből. Próbálok rájönni, hogy hogyan segíthetnék magamnak, hogy jobban legyek, hogy jobban érezzem magam a bőrömben fizikailag és mentálisan egyaránt. Tök érdekes, hogy valamiért eszembe jutott a régi blogom és most olvasgatom azokat vissza, amiket 2014-ben írtam. Akkor amúgy tök más élethelyzetben voltam, de hasonló belső problémákkal küzdöttem, mint most. Tudom, hogy az önértékelésemmel van a legnagyobb baj, azt kéne felépíteni és utána valahogy okosan megtartani egy normális szinten. De egyébként sokat merítek most a régi írásaimból, valahogy jól esik visszaolvasni, még akkor is, ha akkor nem voltam jól. Viszont akkor mindennap írtam, volt, hogy egy nap többször is, szóval jó részletesen dokumentálva van minden érzés, gondolat és történés.

A héten amúgy csináltunk egy csomó aktív, kisgyerekes programot, amik nekem is tök jól estek. Pl. elbicikliztünk a Nyúldombig, ahol van egy jó kis csúszdás játszótér, amit Lehel nagyon fog élvezni, ha nagyobb lesz, bár már most is szereti a neki való kisebb mászókát. Aztán, voltunk bent a városban tömegközlekedni Lehellel. Vonattal mentünk be, majd séta után metróval és busszal jöttünk haza. A villamos most kimaradt, bár egy elment mellettünk és azt nagyon nézte. Tegnap pedig tesómat látogattuk meg Gödöllőn, kimentünk a kastély parkjába, ami ingyenesen látogatható. Szép volt, ráadásul kicsit szemerkélt is az eső és mozgott a levegő, nagyon kellemes volt. Bent van egy mezítlábas ösvény is, azon Lehel van négyszer végigment, nagyon tetszett neki. Ma délelőtt pedig ide a Noé felé mentünk sétálni, ami azért is szuper volt, mert az út elhalad egy lovarda mellett és pont amikor ott tartottunk, egy gyönyörű ló közvetlenül odajött hozzánk a kerítéshez, pedig általában nem szoktak odajönni. Nagyon közelről megcsodálhattuk, Lehel is csak ámult. Vittem a kismotort is, tanítgatom rá, lassan menni fog már neki. A Noétól hazajövet találkoztunk Gáborral, pont akkor ért haza. Most a fiúk elmennek aludni, én pedig szerintem főzök magamnak a kávét és zenét fogok hallgatni, mert rájöttem, hogy nekem a zene is a terápiám része, nagyon ki tud kapcsolni és feltöltődöm tőle.