A nyaralás óta kicsit felgyorsultak a napok. Annyira, hogy amióta hazajöttünk, azóta konkrétan azt érzem, hogy még nem pihentem ki magam. A hazaérkezésünk utáni napon, bár semmi extrát nem csináltunk Lehellel, így is elszaladt a nap mosással, takarítással meg bevásárlással (meg persze voltunk a játszótéren is).
Szombaton délelőtt ért haza Gábor a munkából, majd elment aludni. Mikor hazajött, akkor közölte, hogy délutánra lebeszélt egy programot, átmegyünk a barátjáékhoz. Akiket én annyira nem szeretek, de hát ez van, szóval elkezdtem készülni. Sütöttem gyorsan egy adag sajtos rudat és közben a másnapi bulira is már tettem-vettem, amit tudtam. A vendégségben amúgy nem volt rossz, de én valamiért annál a családnál nem annyira tudok felengedni, pedig elég vendégszeretőek stb. Mindegy, már elfogadom az ilyet, nekem se lehet mindenki szimpi. A nagyszájú embereket meg amúgy se annyira szeretem (mondjuk a férjem is az :D). Bográcsban készítettek kaját, meg megnéztük a felújított házukat (már ami kész lett belőle). Lett közben egy új kutyusuk is, egy kis mentett, nagyon édi volt, teljesen oda volt Lehelért. Később Lehel felfedezte a házban a kisfiú szobáját, aki amúgy éppen nem volt otthon, úgyhogy végülis onnantól autóztuk meg vonatoztunk, gyorsan elment az idő. Mikor este hazaértünk és letettük Lehelt aludni, még készülgettünk a másnapra.
Vasárnap tartottuk Lehel névnapját és ahhoz képest, hogy én csak nővéreméket hívtam át, egész nagy buli lett a végén. Na nem bántam persze, jól sikerült. Csak megint azon törtem sokat a fejem, hogy ennyi embernek mit készítsek, ami hamar megvan, nem macerás és kb. abból szerettem volna dolgozni, ami volt a fagyasztóban. Végül tepsis karajt sütöttünk, de azt is már előző este pácolni kellett stb, meg csináltunk mellé káposztasalit, és én persze vasárnap délelőtt nekiláttam a desszertnek is, ami házi kókuszkocka lett végül, meg rétes, de ez utóbbi persze mirelit (nem is volt finom). A buli jó volt, Lehel nagyon örült mindennek, főleg a traktornak, amit tőlünk kapott, meg a majmócás könyvnek, amit azóta is hurcol magával szobáról-szobára. Az unokaöcsém viszont megint nagyon troll volt, képes volt unalmában (?) tönkretenni egy babajátékot, meg az előző nap ajándékba kapott elemes buborékfújót is majdnem gallyra tette, de legalábbis kiöntötte a belevaló folyadékot. (Egyébként ez a "vandalizmus" a játszón is rendre jelen van, a babajátszó állandóan tele van ilyen 10-13 éves fiúkkal, akik széttörik a kicsiknek való rollert, kismotort, autókat...nem értem, ennyire unatkoznak vagy mi ez a trend?) Visszatérve a névnapra, én azért annyira nem éreztem magam felhőtlenül, mert szóba került a telefonnyomkodás és elmondtam a véleményemet, de magamat is beleértve, tehát nem másokat szapulva, mégis valahogy félrement a mondandóm és a végén én éreztem magam leszavazva. Jajj, akkor vagy fél óráig nagyon vágytam rá, hogy mindenki fogja magát és menjen haza....de lehet, hogy csak a fáradtság szólt belőlem. Aztán, hogy kicsit meglógjak a társaság elől, még tesómékat is kivittem inkább kocsival az állomásra, annyira sok volt az itthoni tömeg.
Tegnap meg újfent meghívásunk volt barátokhoz, de egy olyan családhoz, akiket én is szeretek, bár kedvem nem annyira volt most menni, mert már elfáradtam az előző napi emberáradattól. De ez a délután végül nagyon jól sikerült. Ők most búcsúpartit tartottak, mert jövő héten költöznek ki Londonba. Régebben is ott éltek, a gyerekek is ott születtek, csak aztán hazajöttek, de most úgy döntöttek, hogy mégis legyen inkább Anglia. Remélem beválnak a terveik és jó lesz nekik kint, bár szomorú vagyok, hogy pont ők mennek, akikhez pedig mindig szerettem átmenni. Amikor megérkeztünk, pont akkor jött egy kisebb vihar, le is hűlt a levegő, de azért a kertben maradtunk. Lehel hintázott, csúszdázott, meg szaladgált a kislányokkal a kerti házikóba, nagyon édesek voltak. Amúgy a házuk is annyira kis meleg, otthonos, a kertjük is nagyon barátságos, én nehezen hagynám itt, ha az enyém lenne. A mi házunknak és kertünknek csak a negyede az övék, de nekem sokkal jobban tetszik (arról nem is beszélve, hogy mennyivel könnyebb lehet takarítani!). A bulin hamburgert sütöttünk, meg volt egy halom palacsinta, amiről kiderült, hogy délután a kislányok sütötték. Na szóval nagyon jól éreztük magukat. Jövő héten valamelyik nap még átmegyünk hozzájuk, mert nem visznek mindent magukkal, pl. a gyerekkonyhát Lehelnek szeretnék adni, meg Gábor is kap még ilyen villanyszereléshez használható holmikat... Fél 8 körül értünk haza, én már nagyon kifacsarva éreztem magam szociálisan, nagyon le kellett volna eresztenem, de kiderült, hogy apósomat hazaengedték a kórházból, úgyhogy még egy órát lent ültünk a nappaliban a családdal.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése