Gyöngyös, Farkasmály

  Farkasmályra utaztunk pénteken Gáborral, kettesben. Ez volt neki a születésnapi meglepetésem, aminek nagyon örült. Hamar megérkeztünk a helyre, így előtte még egy kicsit csellengtünk Gyöngyösön, ami nekem tiszta pozitív csalódás volt. Nem gondoltam semmi rosszat róla, de leginkább egyáltalán semmit nem gondoltam erről a városról, ami aztán jól meglepett. Először is internetes ajánlás alapján elmentünk ebédelni, Gábor hamburgert szeretett volna. Nekem ugyan már herótom volt a hústól, de most nem én voltam az ünnepelt. Szóval ajánlások alapján a Muuby's Room-ba ültünk be, ami első blikkre nem olyan helynek tűnt, ahol majd hűűű de jó hambit fognak sütni, de végül nagyon pozitívat csalódtunk. Isteni volt, hatalmas, járt mellé egy nagy adag sült krumpli, mindezt 3000 forintért. Kedvesek is voltak, megkérdezték honnan jöttünk és mi járatban vagyunk. Szóval ha errefelé jártok és szeretitek a burgereket, akkor ide mindenképp érdemes betérni. Kaja után viszont mentünk a szállásra, ami egy háromcsillagos hotel volt. A hely szép, rendezett és nagyon tiszta volt, a szobánk is kifogástalan. Rögtön ledőltünk egyet pihenni, én személy szerint aludni is tudtam volna, de hát Gábor ezerfelé ment volna rögtön. Így hát lementünk a wellness részlegbe úszni egyet, majd utána sétálni indultunk a hotel melletti pincesorra. Az egyik helyen választottunk egy üveg bort, ami a tavalyi évben díjnyertes is volt (Palik rajnai rizling) és azt megiszogattunk egy kerti asztalnál ücsörögve. Nagyon szép és csendes volt a környék, még egy kis róka is felbukkant velünk szembe, amire mi hülye pestiek azonnal felkaptuk a fejünket, hogy jajj nézd, de aranyos! A róka aztán beugrott a pince melletti romos házba és eltűnt, mire a pincében dolgozó csaj mesélni kezdte nekünk, hogy fent a padláson lakik egy rókacsalád. Ez milyen aranyos már, nem?

Délután aztán sétálgattunk, kávéztunk a teraszon, meg visszavonultunk a szobánkba pihenni.  Kicsit álmodoztunk róla, hogy vehetnénk valahol vidéken egy kicsi házat, amolyan erdőhöz közelit és milyen jó lenne nyaranta oda lemenni (de szerintem télen is). Nézegettünk is rögtön házakat, már csak kíváncsiságból is és Zala megyében találtunk több olyat is, ami nagyon tetszett és amit bírna a pénztárcánk. Sőt, volt egy, amibe azonnal beleszerettünk, persze fel kellene újítani stb, meg elég messze is van (kb. 300 km-re), de nagyon-nagyon megtetszett nekünk. Általában én vagyok az álmodozóbb típus, de erre Gábor is nagyon bezsongott és eléggé sajnálta, hogy múlt héten beszálltunk a közös családi lakásvásárlásba (majd erről is írok), így az a pénz "elúszott". Pedig ha az most meglett volna, akkor már hívhattuk is volna a számot, hogy érdeklődjünk a kis ház felől... De nem vetettük el az ötletet, másnap is szóba került, tényleg nagyon klassz lenne.

A szálláson aztán más nem nagyon történt a vacsorán, esti sétán, teraszon beszélgetésen és hatalmas alváson kívül. Másnap 8-kor keltünk, amire nagyon régen nem volt példa, majd lementünk reggelizni. A kávé ugyan finom volt, de sajnos a reggeli szerintem nagyon szegényesre sikeredett. Svédasztalnál azért ennél kicsit nagyobb kínálat szokott lenni. És a baj főleg az volt, hogy ami elfogyott, azt már nem töltötték újra és kb. volt virsli, zsemle, meg pár szelet felvágott és zöldség...ráadásul a reggeli pincér se a kedvességéről volt híres. Na mindegy, kicsekkoltunk és elmentünk még kicsit csavarogni Mátrafüredre, meg Sástóra. Sástón van egy hatalmas kilátó, oda felmentünk és a látvány mindent megért, még azt is, hogy engem nem is maga a lépcsőzés fárasztott ki, hanem az iszonyú szűk csigalépcsőn szédültem el eléggé. Azért leérni is jó volt. Utána elindultunk haza, de megálltunk még Gyöngyösön, ettünk egy sütit, ittunk egy kávét és sétáltunk kicsit a belvárosban. Egyébként nagyon jól számítottuk ki az időt, mert ahogy a belvárosban beszálltunk a kocsiba és elindultunk hazafelé, rá kb. 5 percre teljesen leszakadt az ég, dörgött, villámlott, vészvillogóval mentek az úton a kocsik. Hazafelé még megálltunk bevásárolni a Lidlnél és a Bauhausnál, majd siettünk tovább haza a kis lurkóhoz, aki épp aludt, amikor megérkeztünk, de nagyon jó volt így is hazajönni.