Tiszakécske és Szarvasi Arborétum

  Voltunk nyaralni, amihez nekem szinte nulla kedvem volt, de ezt nem mondtam és nem is nagyon mutattam ki a családnak. Hétfőn mentünk, de én konkrétan vasárnapig húztam a foglalást, hátha meggondoljuk magunkat, rossz idő lesz vagy elfogy a szabad hely, ezekben bíztam. Aztán vasárnap mégis erőt vettem magamon lelkileg és lefoglaltam a parcellát, délután pedig bepakoltam a cuccainkat a nyaralásra. Hétfőn el is indultunk időben és szép nyugiban, amit aztán érkezéskor egy hatalmas összeveszés követett. Annyira összevesztünk, hogy én sírva otthagytam Gábort meg a gyereket, majd visszamentem mégis, de továbbra sem sikerült úgy igazán kibékülni, aztán valahogy mégis mentünk elfoglalni a helyünket. Leszögezném, hogy tényleg volt Gábornak egy bunkó beszólása, amin én nagyon, hatványozottan megbántódtam. Ha normális lelkiállapotomban mondja ezt, akkor is szóvá teszem és lehet akkor is veszekszünk rajta egyet, de nem akkorát, ami akkor lett belőle. Ő egyébként utána sokszor bocsánatot kért (azóta tegnap még itthon is, pedig már nem is beszéltünk az ügyről), én viszont nagyon nehezen jöttem ki a letargiából, főleg, hogy ezután megint mindenféle hülyeség elárasztotta az agyamat (nem vagyok jó semmiben, nem vagyok jó anya, nem vagyok jó feleség). Ez a hullámzás napokig tartott nálam és az se segített, hogy egy másodperc nem sok, annyi időnk se volt magunkra vagy egymásra, mert hol Gábor szaladt a gyerek után a kempingben, hol én. Megint elkezdtem Gábor minden szavát kritikának érezni, holott neki semmilyen kritikus szándéka nem volt egyik mondatával sem. Amikor megint majdnem összevesztünk, mert nem értette, hogy miért sírok és miért nem mondom meg az okát, akkor végül elmondtam neki, hogy hogyan érzem magam és milyen gondolataim vannak. Innen végre újra visszataláltunk egymáshoz, mert meg tudtuk beszélni és meg is értett és próbált tanácsot adni, meg arra kért, hogy mindig mindent mondjak el, csak nekem ez is nehezen szokott ugye menni. (Neki az a heppje, hogy amikor így viselkedem, akkor biztos nem szeretem már, szóval őt is meg lehet érteni, hogy neki ez nagyon rosszul esik.) Miután ezt megbeszéltük és próbáltunk megoldást találni rá, már én is sokkal jobban éreztem magam és onnantól lett igazán jó a nyaralás és az sem fárasztott már annyira, hogy reggel 6-tól este 9-ig futni kellett Lehel után. 

Hétfőn érkeztünk ugye meg és szerencsénkre egy jó árnyékos, sor végi, mosdóhoz közeli parcellát kaptunk. Tiszakécskére mentünk, a Barack Thermal-ba. Még Lehel előtt voltunk itt egyszer kettesben és akkor nagyon megszerettük ezt a helyet. A Baracknak van egy négycsillagos hotelrésze is, aztán a kemping részen vannak bungalóik (amik szintén elég luxinak tűnnek és az áruk is olyan), meg vannak persze parcellák sátoroknak és lakókocsiknak. Nagyon népszerű a hely, amikor foglaltam, már csak 4 szabad parcellájuk volt, és amíg ott voltunk, addig is fullon pörgött. A kemping szép és igényes, szépen karbantartott, a fürdője pedig egyenesen szuper. Van babamedence, gyerekmedence csúszdákkal, nagy élménymedence, egy kicsit hűvösebb vizű medence 4 óriáscsúszdával, és van persze benti úszómedence, meg nem is tudom 2 vagy 3 gyógyvizes medence. Tele van napernyős napozóágyakkal, van egy nagy játszótér, amit Lehel imádott és van egy jó kis büfésor is. Napközben animátorok szórakoztatják a gyerekeket, van aquagym is, meg minden, ami kell. És ez mind benne van a kemping árában, tehát a fürdő reggel 7-től este 7-ig bármikor igénybe vehető. Nos, mi először is felállítottuk a sátrat, de most már sokkal könnyebben ment, mint pár hete a Balatonon. Egy Quechua Arpenaz családi sátrat vettünk még a nyár elején, amit egyébként tényleg könnyű felállítani és kényelmes is, de a legjobb benne, hogy az alvótér el van benne választva és teljesen bogárbiztos. Jó a szellőzése is, még egyszer sem volt benne este melegünk. Szóval felállítottuk a sátrat, kipakoltunk, aztán elmentünk strandolni meg lángost enni. Nagyjából ezzel el is ment a nap, este kimentünk sétálni, nagyon klassz séta/bicikliút van a Tisza mellett. 

Másnap én úgy ébredtem, hogy iszonyú jót aludtam. Ennek két oka volt. Az egyik, hogy Lehel kivételesen az apja oldalán aludt egész éjjel, magyarul az ő matracán vergődött és forgolódott egész éjjel (általában az enyémen szokott). A másik, nagyobb ok pedig, hogy éjszaka HIDEG VOLT végre! És én olyan jót aludtam a hálózsákomba vackolódva, mint szerintem hetek óta nem...még éjszaka is felébredtem (mert persze kerestem a gyereket, hogy hol van és be van-e rendesen takarózva), szóval még éjszaka is felébredtem arra, hogy úristen de jó hideg éjszaka van. Reggel Gábor elment futni, én addig a játszótéren voltam Lehellel, aztán reggeliztünk és mentünk a vízbe. Később kimentünk kicsit bevásárolni, vettünk a gyereknek áfonyát meg fánkot, mert már aggasztott minket, hogy nem evett semmit. Tudom, meleg is volt, meg minden más lekötötte őt az evésen kívül, de én már tényleg aggódtam, viszont szerencsére az áfonya és a fánk rögtön le is csúszott. Megint strandoltunk ezután, ebédre csak sült krumplit ettünk, meg Gábor vett nekem egy hatalmas adag jegeskávét, ami isteni volt. Délután megint kimentünk a kempingből és épp akkor indult a közelünkben a kis városnéző "vonat", úgyhogy gyorsan felszálltunk rá. Csak minket vitt és szűk egy órás volt a menetideje, viszont Lehel az első 10 percben elaludt rajta, így viszont végre volt egy kis időnk Gáborral kettesben lenni, nagyon jó volt. Este még sétáltunk a környéken, megnéztük a szabadstrandot, ami bár retró, de nagyon hangulatos volt. Vacsorára a minigrillen készítettünk kaját és végre Lehel is rendesen evett belőle, majd késő estébe nyúlóan kint voltunk a játszótéren, Lehel homokozott, hintázott és kb. sosem akart elfáradni.

Szerdán megint csak strandoltunk délelőtt, klassz volt, de nekem már kezdett kicsit sok lenni a nap. A végén már Gábornak is, pedig azt hittem, hogy ő képes lenne egész nap kint lenni a napsütésben, de délután már ő is megjegyezte, hogy elég volt. Megint a büfében ebédeltünk lángost, aztán tartottunk egy kis csendes pihenőt (ami abból állt, hogy Lehel aludt a hátamon a hordozóban -ez megint aranyat ért!), aztán később elmentünk kisvasutazni. Klassz élmény volt, visszafelé megállt a kilátónál is, így oda is felmentünk. Ami érdekesség, hogy a kisvasúton összesen mi hárman voltunk, meg egy nagymama és nagypapa a két unokával és hát az egyik unokát úgy hívták, hogy Lehel. Amin annyira meglepődtünk, hogy rögtön szóba is elegyedtünk velük, nagyon aranyosak voltak. Ritka nevet választottunk, mármint nem szándékosan, de ebbe a névbe szerettünk bele, viszont úgy gondoltunk, hogy majd az oviban/suliban nem nagyon fognak mást is így hívni, erre rögtön a nyaraláson belebotlottunk egy másik Lehelbe :). A kisvasút után Gábor még elment úszni, én addig szöszmötöltem a gyerekkel, szomszédoltunk, mosogattunk, játszóztunk. Este pedig elmentünk egy étterembe, amit korábban már nézegettünk és nagyon megtetszett nekünk a hely. Fazekas Étterem a neve és nagyon finomakat ettünk, ráadásul szuper gyerekjátszó részlegük volt, kinti mini játszótértől kezdve vonatpálya, kisasztal rajzolni, vagy tízféle nyomkodós játék és még egy járóka is volt kisebbeknek. Ráadásul nagyon sok gyerek volt, úgyhogy Lehelnek volt társaság is. Mire kihozták az ételeinket, addigra pont el is fáradt annyira, hogy szépen tudott velünk együtt enni (és evett is!), úgyhogy nagyon klassz élmény volt. Az étteremben lehetett kapni a Szent András Sörfőzde kézműves söreit, én meggyeset ittam, nagyon finom volt. Gondoltunk rá, hogy esetleg másnap arra megyünk és megnézzük a sörfőzdét, de végül nem úgy alakult a nap. 

Csütörtökön mi ébredtünk elsőnek, de aztán Lehel megelőzött minket és elsőnek szaladt ki a sátorból, végig obégatva a sort, de szerencsére a szomszédaink már fent voltak, így nem vert fel senkit (reméljük). Aznap reggel pont a mi sátrunk előtt állt meg egy mentőautó, a szemben lévő bungalóba jöttek, rosszul lett ott egy bácsi, szegényt be is vitték a kórházba. Ezt azért is írom, mert amíg mi nyaraltunk, addig itthon Gábor apukája is megint rosszul lett, kint voltak a Paskálon és infarktusa lett, a pacemaker indította újra a szívét (mert elment úszni, de nem is értem ezt hogy gondolta, meg anyósom miért hagyta neki). Szóval őt is elvitte a mentő, most még bent fekszik a kardiológián, de már jól van, tegnap látogattuk is, elég jókedve volt. Visszatérve a nyaralásra, mi ezen a napon már jöttünk haza. 11-ig kellett elhagyni a szállást, úgyhogy gyorsan ettünk egy reggelit, majd nekiláttunk a sátorbontásnak. Ketten könnyen ment, bár közben Lehelt is felügyelni kellett, úgyhogy azért annyira nem volt egyszerű, de kész lettünk viszonylag hamar. Még volt időnk csobbanni egy utolsót a medencében és elköszönni a családoktól, akikkel az ott tartózkodásunk alatt összebarátkoztunk. Távozás után a tervünk az volt, hogy elmegyünk Szarvasra sétálni, meg ebédelünk ott egyet, de végül csak az arborétumig jutottunk. Ott voltunk kb. másfél órát, nekem nagyon tetszett, de szerintem több időt kellett volna rászánni, ami nekünk már nem volt, pl. a játszóteret meg se találtuk, Lehel meg ugye sétálni, bogarászni szeretett volna, ami teljesen érhető, így itt tettünk, így viszont alig haladtunk valamit. Majd legközelebb maradunk tovább. Az viszont cuki volt, hogy az arborétum büféjében odajöttek hozzánk a pávák és nézték mit eszünk, Lehel kezéből ki is vette az egyik páva a rágcsálnivalót. A gyerek meg sem ijedt, szerintem olyan lesz, mint én (állatimádó). Szóval az arborétum után elindultunk hazafelé, pedig szerintem sok szép látnivaló lett volna a környéken, de jönnünk kellett a látogatási idő miatt. Azt még meg kell jegyeznem, hogy a Kőrös partja iszonyú szép, nagyon tetszett nekünk!

Hamar hazaértünk egyébként, Lehel végigaludta az utat, végül a kaját is gyorsba oldottuk meg, vettünk péksütiket útközben, most így alakult. Voltunk aztán a kórházban, ahol apósom nagyon örült nekünk. 6 körül értünk végre haza, Gábor felcipelt mindent, én meg gyorsan nekiláttam a vacsorának, meg beindítottam a mosógépet és elkezdtem kipakolni. Ettünk, megfürödtünk, Lehel kb. 5 perc alatt elaludt, majd Gáborral még kiültünk a nappaliba tévét nézni, de kb. negyed óra múlva elaludtunk mi is.

Most így visszagondolva nagyon klassz nyaralás volt, még a Balatoninál is jobb volt. Azt sajnálom, hogy úgy futottam neki ahogy, és az elején is rosszul éreztem magam, elrontva ezzel az egész hangulatot is. De talán ha itthon maradunk, akkor nem is jutunk el odáig, hogy elmondjam a bajaimat és megbeszéljük őket. Arról nem is beszélve, hogy szerintem Lehel csúcsszuperül érezte magát.

megérkezéskor (és volt habos isler!)

altatok

strandolás

csihuhu

puncs fagyi és a kis hamitörp

egész nap csak fel-le rohangált

egy ritka pillanat: Lehel megállt

mozdonnyal

Tisza

jó gyerek volt, amíg mi bontottuk a sátrat

Kőrös

kis felfedező az arborétumban