Tegnap klassz napunk volt. Lehel reggel 6-kor mosolyogva ébredt, keltem vele együtt én is. Jót aludtam az éjjel, kipihentem magam. Reggel megnéztük a Süsü főcímdalt kétszer (az a kedvence), közben tej és kávé. Utána elkezdtem az előző napi romokat takarítani, váratlanul könnyen ment, elég hamar elfogadható állapotba került a lakás. Lehel játszott, én teát főztem. Délelőtt megjött Gábor a melóból, készítettem jó sok melegszendvicset, leültünk együtt megenni. Utána ő el is ment pihenni, én felraktam egy zöldséglevest (most a tárkonyos a kedvencem, jó sok gombával és zöldbabbal, nagyon szeretjük). Közben a háttérben folyamatosan ment a házimunka, mosás, mosogatás, többször leültem játszani, Boribont olvasni, buszt rajzolni, építőzni. Hintáztattam. Elővettem a karácsonyi leporellót, Lehel nagyon kérte, odaadtam neki, eltépte. Utána főzött nekem egy kávét a kiskonyhájában. Hamar elszaladt a délelőtt, negyed 2-kor már aludt a gyerek. Kijöttem a hálóból és katonás rendet vágtam. Tisztaságot nem, mert ma ablakot tesznek be a fiúk és nincs kedvem kétszer dolgozni. Majd utána kitakarítok. Hajat mostam, rendet raktam a cicáknál. Hetek óta gondolok rá, hogy új itatótál kellene nekik. Meg egy puha cicaházikó. Talán egyszer eljutok odáig is, hogy leüljek nekik rendelni. Közben érkezett egy pozitív visszajelzés munkakeresés terén. Az egyik munkáltató azt írta, hogy tetszik neki az önéletrajzom és a jövő hét folyamán hívjam fel, hogy tudjunk találkozni. Örültem neki, de kicsit elbizonytalanodtam, mert egyik héten 2x kellene menni 12 órát, az még oké, de a másik héten viszont 3x, ami alapból nem vészes, csak így heti három napot nem látom a gyerekemet. Mert reggel 7-kor elindulok és este 9-re érek haza. A fizetést se tudom, a telefonban kiderülne. Egyébként a munkakör jól hangzik, közel van, tudnék menni autóval és nem kéne parkolást fizetni, meg azért nem rossz ez a beosztás. Gábornak tetszik, támogat, de azt mondta, gondoljam el, hogy jó lenne-e a heti háromszor 12 óra (mondjuk utána 3 napot zsinórban itthon lennék). Neki is lesz még egy nagyobb munkája novemberben, szóval addig megint mamával lenne Lehel, úgyhogy nem tudom. De még hétfőig van időm átgondolni.
Délután Gábor felkelt, el akarta készíteni a vaddisznót, amit a héten vettünk, de kiderült, hogy nincs hozzá itthon se vörösbor, se paprika, se gomba. Még jó, hogy tegnap beugrottam a boltba... Végül elmentünk a közeli benzinkútra és beszereztük ott a dolgokat (mekkora sor volt, mindenki kajával állt sorba! jéé, mi is). Hazaértünk, Lehel pont kelt, munkagépeket nézegettünk és báboztunk a tigrissel (legnagyobb kedvenc). A kaja 8 után lett kész, ami botrány... Viccelek, persze így elég rendhagyó nap volt ez, de Lehel úgy várta a pörköltet, meg fent voltak mamáék, végig rohangált, játszott, terítette az asztalt, szóval hagytuk, hogy fennmaradjon velünk. A kaja nagyon finom lett és jó volt hozzá az asztaltársaság is, a romok viszont megint mára maradtak... Lehel fürdött egy rövidet, majd már aludt is, mi még megittuk a maradék vörösbort és beszélgettünk a nappaliban.
A tököt ma sem faragtuk ki, szerintem már nem is fogjuk, idén ez kimaradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése