blogvember 19

  Apró-cseprő dolgokról tudok csak írni, ilyesmikről, hogy melyik nap mit csináltunk, meg miket ettünk stb. Még pár hete találkoztam Milonkával, beültünk kávézni a Läget pékségbe és valahogy ott is szóba került ez, hogy sokszor azért nincs kedvem írni, mert unalmasnak érzem a posztokat. Magát a jelenlegi életemet én nem érzem annak, szeretem ezt a mostani időszakot, imádom a családomat, csak valahogy a posztok egyhangúak...ugyanakkor az is igaz, hogy elsősorban magamnak írnom a blogot és én örömmel fogom visszaolvasni később, hogy mi volt velünk 2024-ben. Szóval tök felesleges ezen morfondíroznom, hogy kinek tetszik a blog/a poszt vagy kinek nem és hogy ma megint csak arról tudok írni, hogy mit főztem és mit takarítottam.

Tegnap kettesben voltunk Lehellel, mert Gábor dolgozott. És nem tudom, valahogy olyan szuper napunk volt, mármint nem volt semmi különös történés, egyszerűen csak halálcuki volt egész nap a kisfiam, jó mederben haladt a nap, ügyesek voltunk. Lehel mindenben segített nekem, mosni, mosogatni, főzni, hűtőt takarítani. Délelőtt kint voltunk másfél órát a játszón, délután pedig ismét kimerészkedtünk a koromsötétbe. Utóbbit azért is iktattam be, mert nem aludt délután a gyerek és gondoltam jót tenne neki még egy kis friss levegő. Végül a lovardáig nem jutottunk el, mert arra már egyáltalán nincs közvilágítás, ellenben autók közlekednek, meg hát a lovakat úgyse volna a sötétben. Szóval csak félútig mentünk, ott bekanyarodtunk egy kis utcába, majd fordultunk is vissza és hazajöttünk. Ez a kis séta mondjuk így is fél óra volt. De Lehel nagyon édes volt, élvezte, kereste a medrekben a vizet (és tényleg, ilyenkor esik le, hogy utoljára szeptemberben esett az eső? ez azért nagyon durva!), futott, meg fogta szépen a kezemet, és lelkesen ismételt utánam mindent. Hihetetlen mennyit beszél, igazából egész nap be nem áll a szája és olyan dolgokat megnevez, amiket mondjuk hetek óta elő se vettünk (töltő, futótok, kosárlabda). Mi meg csak nézünk. Nagyon okos kissrác. És most a kajára is ráfeküdt. Én nem szoktam azon problémázni, amikor fényevő napjait éli (mondjuk erre a gyerekorvos előre felkészített), de azért annak nagyon örülök, amikor rendesen eszik. Mint pl. tegnap, almát, sonkás szendvicset, ebédre pörkölt volt, abból kétszer kellett szednem neki, hozzá céklát is evett, délután joghurt, gyümölcspüré, este tejfölös tészta, pogácsa. Ma meg folytatódik a lánc, annyi avokádós pirítós megvette reggelire, amennyit még soha. 

Az ajándékokkal is haladtam tegnap, megrendeltem tesómnak, meg tök véletlenül találtam a kicsinek Verdás duplot, amit alapjáraton nem vettem volna meg, mert mást (is) kap és mindig megbeszéljük Gáborral, hogy nem akarjuk elhalmozni a gyereket, de ezt nem tudtam megállni, black friday akció is volt rá, és hát Villám McQueen és Matuka is benne van ebben  szettben. Megint buktam egy elvet (egyébként erről már érik egy poszt, hogy Lehel születése óta mennyi elvet buktam már, mondjuk kb ötöt, de mindegyik emlékezetes). Jó, egyébként nem gondolom, hogy 3 ajándék halmozás lenne, meg hát most mit tegyek, tudom, hogy nagyon örülne neki. Anyósomon gondolkodtam sokat, velük ugye nem lesz karácsonyi ajándékozás, de neki akkor van a szüli-és névnapja is, szóval neki még ki kell találnom valami szépet és jót. Gábornak gondolkodtam színházjegyen (az Extázison, Milonka ajánlása alapján, mert nagyon megtetszett), de annyira emlegeti Gábor is a színházjegyet, hogy azt hiszem ő is azt készül venni nekem. Ami amúgy nem lenne baj, szóval lehet azt veszek neki. Illetve a macskaeledel vásárlást is letudtam idénre, rendeltem egy nagy kiszerelésű zacskóval és került még mellé a kosárba pár finomság is, meg persze a kutyáinknak is vettem rágcsálnivalót, ők azt szoktak kapni szenteste. Egyébként még mindig sehol a karácsonyi dekor és a fények, meg őszintén, tetszik még az őszi hangulatú nappalink, szóval szerintem még decemberig biztos marad így minden. Viszont adventi koszorúból szeretnék venni egy újat. 

 

délben hazafelé a játszóról, nagyon szeretek itt lakni