blogvember 25-26

Dolgok mostanában:

• Felnőttlét? Lassan 3 hete lesz, hogy az akkori bevásárláson vettem itthonra 2 tábla csokit és 2 szelet Snickerst. Utóbbit megkívántam, előbbiből meg "jó ha van itthon". Amúgy mostanában sokkal ritkábban van itthon ilyen típusú édesség, sőt előfordul, hogy akár egy-két hétig se veszünk ilyesmit és a gyerek túró rudiját sem esszük meg, amikor alszik. Na már most a jelenleg itthon lévő édességekkel kapcsolatban az az érdekes, hogy még mind megvannak. Pedig azóta már eltelt egy csomó este, kettesben és egyedül is, amikor mindig jön a kísértés, mert hát milyen jó már filmnézés közben nasizni, meg amikor egyedül vagyok és nem lát senki, akkor bűntudat nélkül megenni egy tábla csokit. De semmi, ott vannak a konyhai szekrényben, még rájuk is látunk, mégse nyúlt hozzá a kutya se. Ez lenne a felnőttlét?
• Nem szeretem azokat a napokat, amilyen a tegnapi volt és amilyen a mai is. Mindenen problémázok, nyűgös vagyok, mindenki hagyjon békén, de inkább mégse, hadd legyek kicsit egyedül, de jaj ne, mert úgy magányos vagyok stb. A jövő évi terv volt az első dolog, ami eszembe jutott reggel ébredés után és most azt is úgy láttam, hogy nem bírnám, túl sok lenne, mert akivel tervezzük csinálni közösen, ő szombati napokra is gondolt, én viszont szombatonként nem szeretnék dolgozni, akkor sem, ha saját. Aztán ezen feszengtem magamban, míg vettem pár nagy levegőt és eszembe jutott, hogy ilyen negatív napokon nem szabad tervezgetni, meg előre aggódni (azt amúgy se kéne), szóval most ezen nem rágódok, ilyenkor olyan máshogy látok mindent.
• Nincs itthon a porszívónk, mert az egy ipari porszívó, amit Gábor a munkában is használ és most épp elment vésni a horonymaróval meg a porszívóval karöltve. A lakás meg annyira koszos, homokos, hogy én reggel sírni tudtam volna. Ráadásul, hogy fokozzam, pár napja eltörtem felmosás közben a felmosónyelet. Szóval se porszívó, se felmosó. A megmentő mondat végül az volt anyósomtól, hogy lent a pincében van egy csomó új felmosónyél (?), tiszta fejet meg pár hete vettem, mert akciós volt és még nem bontottam ki. Szóval ahogy tudtam, nagyon alaposan felsepertem és felmostam. Már jobb a helyzet, de a szőnyeg nyilván így is maszatos, málnateás, morzsás ("az én gyerekem nem fog a nappaliban, a szőnyegen enni, enni csak az asztalnál lehet majd" ahha). Viszont ezzel betelt nálam a pohár az ipari porszívóval, hogy soha nincs itthon, úgyhogy a régi kis electrolux porszívómhoz rendeltem porzsákkészletet. Csak remélem nem két hét lesz mire ideér, mert már kezdődik a karácsonyi őrület.
• Megérkezett a zooplus-os csomag is, örömmel bontottam fel az imént a cicáknak az újfajta tápot és kaptak egy új kerámiatálkát a víznek, mert az előző már vállalhatatlan volt és folyton a fürdőkádba ugrottak be, hogy nyissam ki a csapot a vízért. Erre, megnézték az új kaját is, az új tálat is, majd olyan szemekkel néztek rám, mintha a világ legnagyobb bűnöse lennék. Minek nekem ellenség, ha vannak macskáim is? (Oké, a radiátorra akasztható ágyikót nem rendeltem meg nekik.)
  
• Ha már az állatokra terelődött a szó, szerintem az elmúlt két hétben karmikusan volt valami rossz a levegőben, vagy nem tudom, de a környékünkön annyi kutyát veszítettek el és annyi macskát ütöttek el, hogy már nem mertem megnézni a csoportot. Még mindig van kutya, aki nem került haza, bár ma reggel láttam egy posztot, amit továbbítottam egy gazdinak és reménykedtem, hogy összeérnek a szálak, de mire megnézték volna, hogy az ő kutyájuk-e, addigra már kutya nem volt sehol. Pedig még a szívem is gyorsabban vert, úgy izgultam, hogy ő lesz az. Egy másik kis csavargó viszont tegnap meglett, őt Pécelen látták először kóborolni, majd itt sétált el tőlünk nem messze, utána meg mindenfelől jöttek az infók, hogy a Deák téren látták, a Népfürdő utcában látták, a 22. kerületben látták...atyaég, mennyit mehetett és fázhatott ez a kutya cirka egy hét alatt, mire sikerült megfogni!
• Karácsonyi dekor nálunk még mindig nincs és ma pl. úgy érzem, hogy sosem jutok el oda, hogy elkezdjem, mert mindig annyi a takarítani/pakolnivaló.  Viszont a hangulatom már kezd nagyon megjönni, az ajándékok mind megvásárolva, már a menün is gondolkodom (mert csupa ilyen poszt jön szembe velem). És aminek nagyon örülök, hogy úgy néz ki, szenteste mégis lehet meghitt karácsonyunk. Anyósom képes volt 24-re kitűzni a családi karácsonyt, amikor kicsit meghaltam legbelül, de aztán kiderült, hogy többeknek se jó, Gábor meg megmondta neki, hogy mi amúgy is szeretnénk kicsit hármasban lenni. Ez annyira jól esett, főleg, hogy nem én háborogtam neki, hanem...igazából nem tudom, vagy emlékezett rá, hogy tavaly rossz hangulatom volt, vagy ő is szeretne csak hármasban lenni. Csak maradjon is minden így!
• Kicsit rácsúsztam a vinted-re. Nekem eddig csak jó tapasztalatom volt vele, Lehelnek rendelgettem eddig onnan. Aztán most vártam egy tök szép dolgot, majd visszatérítést kaptam mégis, mert az eladó nem küldte el. Sebaj, találtam azóta egy szebb darabot (verdás pulóver a kisfiamnak), amit már fel is adtak. Várok még egy 22-es méretű, cuki hótaposót és magamnak egy piros blúzt, potompénzért.
• Néztünk este egy idejében több díjat is nyert filmet, az Arizonai álmodozókat, ami egy '93-as film Johnny Depp-pel. Hát, no comment, megint az éreztem, hogy elvesztegettem másfél órát az életemből (a film amúgy több mint két órás, de nem néztük végig). Most keresek jó kis hangulatos, '90-es évekbeli filmeket, amiket esetleg még nem láttunk vagy már nagyon régen és nem emlékszünk rá. Mindkettőnknek ez a kedvenc időszaka, szóval ebben nincs vita, hogy miért vagy miért ne. (Mert Gábor a vígjátékokat, sci-fiket szereti, én meg a drámákat, meg a családi filmeket, mily meglepő).
• Nem csináltam ebédet és ma nem is reggeliztem, alig van étvágyam, viszont kora este római pizzát süt majd Gábor, úgyhogy arra készülök.
  
• Tegnapelőtt éjjel meg az álmodtam, hogy világvége van, nagyon rossz volt és nagyon féltem. Olyan volt, mintha Görögországban lettem volna, legalábbis ilyen kék-fehér házak lépcsőin mászkáltam és onnan láttam el a távolba, ahol minden felrobbant, mígnem körülöttem is fekete, izzó kis valamik kezdtek el hullani. Álmomban nem is volt férjem, meg gyerekem se, legalábbis nem szerepeltek, azt viszont tudtam, hogy ami a távolban felrobbant, ott volt az otthonom és ott voltak a cicáim is. Nagyon rossz volt, sírva ébredtem.