life update

  Az év azzal indult, hogy elment a kedvem a blogolástól és semmit nem volt kedvem leírni, elmesélni. Egy kicsit üldözési mániám is lett talán, mert elkezdtem azt képzelni, hogy sokan biztos csak azért olvasnak, hogy csámcsogjanak rajtam. Meg azért is ment el a kedvem, mert már nagyon sokszor éreztem azt, hogy kozmetikázok egy-egy bejegyzést, nem írok le részleteket vagy akár egyes eseményeket se, mert nincs kedvem másnap ellenkező, vitázó kommenteket olvasni. És ahhoz képest, hogy idén még a januári melankólia is elkerült, valahogy mégis picit lehozott az életről ez a blogolási dolog. Megint túl fontosnak kezdtem el azt érezni, hogy mások mit gondolnak rólam. És amúgy jót is tett nekem nagyon a detox, mert mostanában, kb. egy hónapja meg már megint az van, hogy szeretnék írni, lenne kedvem és nem is kifejezetten érdekel mások véleménye. Most viszont egyszerűen időm nincs. Egy ideje kb. mindennap szeretnék leülni írni, de nincs honnan lecsípnem egy kis időt, mondjuk akár egy órát a napból. Heti egyszer van általában egy fél szabadnapom, de azokat nem itthon töltöm és akkor nem írok, hanem valami mást csinálok. Lehelnek most "nappal nem alvós" időszaka van, most lesz kétéves és olvastam, hogy ez ebben a korban gyakran beálló változás. Én igyekszem következetes lenni, tartani a napirendet és ugyanakkor letenni. Néha alszik, néha nem, de mostanában inkább nem. Úgyhogy ezért sincs időm. Estére meg sokszor már nagyon elfáradok fejben és ha lenne is időm, már nem pörögnek úgy a gondolataim, vagy épp csak fürdeni van időm, de utána be kell mennem hozzá, mert sírva hív. És akkor együtt elalszunk már 9 előtt.

Egyébként sok minden történik, egyáltalán nem unalmasak a napok, nem is tudom mit meséljek. 

-Sokat kirándulunk, jövünk-megyünk hármasban. Voltunk pl. vasútmodell kiállításon, felfedezzük a kerület többi játszótereit, gyakran megyünk Gödöllőre (néha vonattal, ami külön élmény), jártunk egy alkalommal játszóházban is (ami nagyon tetszett Lehelnek), meg említettem már a piciovit (ahol legutóbb megvolt a farsang), a kerekítőt, meg lett Lehelnek egy kis barátnője és néha együtt bandázunk nálunk. A játszón is néha elég nagy az élet és akkor Lehel kapcsolódik más gyerekekkel és nagyon jól elvannak együtt. 

-Kettesben is van azért néha időnk, de ez leginkább csak este, amikor a gyerek elaludt. De azért néha befigyel egy randi, voltunk pl. kettesben múzeumban, kirándulni, illetve én néha rendezek moziestet vagy romi estét, ami abban különbözik a többi estétől, hogy előre beharagozom, készülünk rá és a napot is úgy toljuk előtte. Ezek mindig nagyon jól sikerülnek, jó érzés, hogy ott a szusi vagy az eper előre a hűtőben, vagy van csipsz és már két nappal előre ki van választva a film, rend van, gyertyák égnek vagy halk zene szól...így nem az van, hogy fáradtan kidőlünk este és még akkor kéne kitalálni, hogy mit csináljunk. Mondjuk sokszor ez utóbbiból is lesznek jó és mély beszélgetések, vagy találunk random egy tökjó filmet. Egyébként még heti kb. 2 alkalommal szoktuk fél-egy órára itthon hagyni Lehelt és akkor elmegyünk kocogni, lefutunk a sportpályáig, ott futunk pár kört, aztán pingpongozunk, utána nyugiban hazasétálunk. Ez a félóra is kicseréli az embert.

-Én az év első hónapjaiban is keresgéltem azért munkát, de sehonnan nem kerestek. A barista, vendéglátós munkát szerintem feladom, nincs tovább hova erőltetni. Meg az is lehet, hogy már egyáltalán nem menne úgy, mint régen. Ja egy állás volt, ahonnan visszajeleztek, az egy kis magán könyvesbolt lett volna a szomszéd kerületben, ahova be kellett volna segíteni, de csak napi 2-3 órát, így a benzinköltség miatt annak megint nem sok értelme lett volna. De most valahogy már nem kap el a pánik, ha erre gondolok. Most több minden bizonytalan, meglátjuk mi hogy alakul a következő fél évben, addig kár bármin is spekulálni. Februárban leadtam az egyetemi jelentkezést, az majd nyáron derül ki, hogy felvettek-e, ugyanúgy, ahogy majd akkor eldől a bölcsikérdés, meg egyebek is.

-Voltam nőgyógyászati kivizsgáláson még januárban, ahonnan nemrég érkeztek meg az eredmények és mindent rendben találtak. Ezenkívül csináltattam komplett hormonos vérvételt is, ott már jöttek ki rossz eredmények. Úgyhogy most ott vagyok, ahol három éve ilyenkor: teljes diéta, gyógyszer, étrendkiegészítők, mozgás. Ha már mozgás, voltunk már idén párszor biciklizni és nagyon jó volt! Most megint hidegek vannak/voltak, de szerintem pénteken már simán mehetnénk egy nagyot tekerni. És ha már bicikli, vettünk egy vonóhorogra tehető biciklitartót, amire három bicaj fér. A fiúk össze is szerelték hétvégén, úgyhogy nyáron már bármerre is megyünk, a bicajok jönnek velünk. Nagyon jó lesz. Ráadásul úgy néz ki, hogy befigyel majd egy olaszországi kiruccanás is a Garda-tónál, ami eleve biciklis nyaralás lenne. De addig nekem még edzenem kell, úgyhogy valamikor május körül szeretném körbetekerni a Velencei tavat. 

-Egyszerre tört el a két első rugó a kocsimban. De komolyan, az egyik a bolt felé, a másik onnan hazafelé. Már túl vagyunk a szerelésen, minden más is szervízelődött rajta, olajcsere, vezérlés, egyebek. Aztán hazafelé megtankoltam. Pár napja meg még kötelező biztosítót is váltottam megint, mert így jobban jött ki. De így is egy érvágás mindennel együtt. Ez van, ha autót tart fenn az ember. 

-A kisfiam nemsokára kettő éves lesz, én meg megint (még mindig?) csak kapkodom a fejem. Nagyra nőtt már most, okos, értelmes, ügyes. Konkrét kívánsága van szülinapjára: futóbicikli, focilabda, gyurma, lego. És azt is tudja még mit szeretne: epertortát. Ezt anyósom fogja neki sütni, olyan igazi klasszikust, én meg egy mentes diós-mascarponés tortával fogom köszönteni, amit munkagépes stílusban fogok elkészíteni, de ehhez képest a dekoráció autóversenyzős lesz, mert ahhoz már régebben bevásároltam.  

 

ilyen idő is volt két hete

készül a biciklitartó

farsangon, a kis autószerelő

korábban azt hittem, hogy ezek a képek csak szülői túlzások,hát nem (sudocream)

nézzük a huszárokat március 15-én

Gödöllőn anyósomékkal

Lehel és Misi, egy örök barátság