a tél vége

  Nem bánom, hogy a héten már március lesz! Annyira jó érzés ebben a tavaszi hangulatú időjárásban kint lenni az udvaron a gyerekekkel, hogy olyan, mintha egy másik élet jönne. Mondjuk az is jön...nem kell reggelente induláskor havat kaparni a kocsiról, jégoldózni, párátlanítani stb. Arról meg sem emlékeztem itt egyáltalán, hogy ezen a télen végre volt hó, de még mekkora, és azt leszámítva, hogy vittük Lehelt szánkózni, hógolyóztunk és megvolt a fehér csoda érzés, a téli gumim is mennyire jól működött. Én most vezettem életemben először hóban, most tapasztaltam meg, hogy milyen, amikor az autó csúszkál. Azt hittem, sokkal ijesztőbb, de amúgy nem az. A téli gumim meg annyira jó volt, hogy a családban egyedül az én kocsim vágtázott fel magabiztosan a friss, nagy hóban is az emelkedőn, férjem/sógorom/anyósom kocsija mind csúszkált vissza...de ezennel búcsúzom is a téltől, viszlát decemberben!

Szóval...tavasz. Bent elkezdtük készíteni a tavaszi dekorációt a szobába, pillangókat, virágokat, nyuszikat, csibéket és tojásokat készítettem, nagyon cukik lettek. Pénteken leszedjük a maszkokat, bohócokat és a téli hópelyheket. Véget ért a farsang, nagyon jól sikerült, az összes kis gyerekem nagyon aranyos volt, voltak kézzel készült, nagyon kreatív jelmezek is. Én méhecske voltam. Lehel tűzoltónak állt, az ő jelmezét már januárban megvettem vinteden, mert magabiztosan tudta, hogy tűzoltó szeretne lenni és akkor még volt nagy választék is, nem akartam halogatni. Szerencsére arra a napra épp meggyógyult, így nem maradt le a buliról. A tegnapi napon megtartottam életem első szülőiét is. Izgultam azért, végül nem is tudom milyen volt...nem volt rossz, de lehetett volna jobb is. Ezt azért írom, mert sajnos itt valamiért nem úgy működik, hogy a társammal tartom a saját csoportunk részére (számomra érthetetlen, hogy miért nem), hanem az egységünk másik kisgyermeknevelőjével, akivel egy műszakban vagyok (és akit amúgy nem annyira kedvelek), és nem külön-külön tartjuk, hanem közösen az összes abba az egységbe járó gyerekek szüleinek. Szerinte ez tök nagy hülyeség...most az én gyerekeim szülei minek hallgassák egy másik csoportba járó gyerekről a sztorikat...plusz eltérő is a két csoport, az enyém ugye 2-3 éves korosztály, a másik csoport csecsemőcsoport. Szóval szerintem indokolatlan, ráadásul nagyon hosszú is lett, fél 7-re értem haza, azt hittem sosem lesz vége (és nem a szülők beszéltek ennyit). Inkább csak annak örülök, hogy túl vagyok rajta, egy feladattal kevesebb.

Ha már feladat, erről eszembe jut, hogy kaptunk a suliban egy feladatot angol órán, aminek következő órára készen kell lennie...de én annyira nem értem a koncepciót. Nem magával a feladattal van bajom, hanem azzal, hogy a tanárnő háromfős csoportokra osztott minket, hogy úgy kell beadni a munkát. A feladat egy angol nyelvű brosúra készítése a bölcsiről, ahol dolgozok, mindenféle információkkal és szolgáltatásokkal. Szóval megkaptam a társaimat, és dumálni kezdtünk (kezdtem), hogy hogy legyen....de kiderült, hogy a másik két nő nem dolgozik bölcsiben, nem beszélnek angolul, és egyikük se ért a canvához, még meg is kérdezték, hogy mi az? Nos, ez amúgy mondjuk egy másfél órás kis munka, el nem tudom képzelni, hogy mit osszak rájuk, ami nekem segítség lenne és nem csak időhúzás. Egyébként a legfurcsább számomra nem az, hogy egyikbe se tudnak segíteni, hanem hogy ezt olyan nyugodt, semmitmondó arckifejezéssel közölték, amit nem tudok hova tenni. Még csak a törekvést sem éreztem rajtuk, hogy de azért miben tudnának segíteni. Én ilyen helyzetben tök rosszul érezném magam és kérdezgetném a másikat, hogy de mégis hogy tudnék segíteni. Ők meg csak némán álltak, hogy akkor mondjam, hogy hogy lesz. Érdekes. :)

Egyébként most tényleg úgy érzem, hogy ez a félév lazább lesz, mint az előző. A most szombati órámról beközölte a tanár, hogy mit szólnánk, ha mégis online lenne? Szuper hír. Jövő héten két előadásom lesz egy napon, de nem kötelezőek. A többi órám mind szeminárium, ilyen félév közbeni feladatokkal, szerintem simán teljesíthető lesz, összvissz 2-3 vizsgára számítok és azok is mind itthon megírható, online tesztek lesznek. Úgyhogy a suli miatt azt hiszem, hogy nem fog fájni a fejem ebben a félévben.  

Soma vizslával

kis tűzoltóm ❤️

 Ja igen, voltunk megnézni a kölyökkutyát a barátainknál. Teljesen odavoltunk érte mindnyájan, még Gábor is. Egy pillanatra sem állt meg, csináltunk egy csomó képet, de nekem pl. az összes képen olyan a kutya, hogy csak a sziluettje látszik, ugyanis végig ugrált. Lehelnek is nagyon tetszett, mondogatta is hazafelé, hogy szeretne egy kiskutyát. Olyan jó lenne!