túl a nehezén

  Jelentem, levizsgáztam énekből! A furulyával persze felsültem, elsípolt majdnem az összes hang, pedig jól fogtam a hangokat, de ezt a sípolást nem tudom valahogy kiküszöbölni. Nyáron tervezek majd gyakorolni, mert amúgy ha nem sípolna, tök jó kis dalokat tudnék már elfújni. A választott dalom a Nézzél rám volt, egy svéd gyerekdal, könnyű is, de nem a legegyszerűbb, mindenesetre a második sortól elsípolt. Utána az Ingó bingó kikeleti nádszál és a De jó a dió c. dalokat kérte még a tanárnő, ebből egy fiszes, igazából az se lett volna tragédia, ha nem sípolok! De így élvezhetetlen volt, én meg feladtam és beközöltem, hogy nem megy, így összességében négyest kaptam. Az éneklés csillagos ötös lett, a választott dalom a Szól a nóta halkan volt, utána még vagy 8-10 dalt kért a tanár. Nagyon szépen énekeltem, tökéletesen minden hangot, nagyon megdicsért a tanár, a többiek is néztek közben rám, többen hátrafordultak és úgy hallgatták, és vizsga után többen is odajöttek hozzám, hogy gyönyörű hangom van. Nagyon jól esett. A mondókákat is mind tudtam, úgyhogy a furulyát kompenzálta ez a sok minden, ezért lett négyes.

Előtte volt egy másik vizsga is, írásbeli, beszédfejlődés és beszédzavar. Nem tudom, hogy csak belejöttem a tanulásba így lassan egy év alatt vagy ennyire jó a "papírt lefotózós" memóriám vagy csak egyszerűen érdekes volt az anyag és totálisan átlátom, mivel kisgyerekem is van és kicsikkel is foglalkozom, szóval kétszer olvastam el az egész anyagot és nagyon könnyen ötös vizsgát írtam. Már csak két vizsga van hátra májusban, de mindkettő itthonról lesz, teszt-jellegű, szóval azok miatt egyáltalán nem izgulok. De azért azokat is meg fogom tanulni, nem szeretek semmit félvállról venni. 

Szombat este a furulya vizsga után bontottunk egy üveg bort Gáborral és kicsit ünnepeltünk. Iszonyú jó érzés volt túl lenni rajta, ez a vizsga azért sok szorongást okozott, hiába mentem el magántanárhoz és tudtam, hogy már jobban megy, valahogy nem ment a szorongás elengedése. Azóta sokkal könnyebben érzem magam. Aztán úgy volt, hogy vasárnap szuper napot tartunk. Előző este becsomagoltuk az úszócuccokat és másnap reggel szerettünk volna elmenni hármasban az Aquawordbe. Este Lehel is összepakolt magának, kiválasztotta az úszónadrágot, szívószálas üdítőt és kekszet tett a táskájába és kikészítette a pókemberes labdát is...de éjszaka sajnos belázasodott, így reggelre lefújtuk az úszást. Lehel nagyon szomorú volt, nemcsak lázas volt, hanem sírt is, hogy nem megyünk úszni. Sikerült azért hamar megvigasztalni és itthon is klassz napot tartottunk végül, bár az eső miatt jól beszorultunk. Elővettünk egy társasjátékot, ami régről megvan, de még nem próbáltuk Lehellel, mivel még csak nemrég töltötte be a hármat. Viszont egy kör után teljesen ráérzett, úgyhogy tegnap jó sokat társasoztunk, és már ügyesen számol is és annyit lép, teljesen el vagyok ámulva. Persze egyszer vesztett és utána már nem volt kedve játszani. Egyébként Gábor megint sütött római pizzát, én készítettem Lehellel közösen egy mogyorókrémes kis tortát itthoni maradékokból, ami annyira finom lett, hogy mára már csak 2 szelet maradt belőle. Délután a levegőre is kimentünk azért kicsit, csigákat gyűjtöttünk az út széléről és a mezőre vittük őket, meg lovakat néztünk. Napközben azért felment még Lehel láza, úgyhogy csütörtökig kihúzattam a bölcsiből és beszóltam a munkahelyemre, hogy ma nem megyek. Szerencsére Gábor holnap itthon van, én meg még korábban kivettem a szerdát szabinak, így meg van oldva a felügyelet. 

Most azt érzem, hogy csupa jó dolog következik. Letudom az első évet az egyetemen és jöhet három hónap pihenés. Van egy csomó itthoni tervem, pakolás, szelektálás, ilyesmik, meg van egy nagyobb volumenű is (erről írok majd külön), meg hát tele vagyunk ilyen programokkal, hogy étterem, színház, koncert, utazás, még a régi munkatársaimmal is fogok megint találkozni júniusban. :)