Azt nem is meséltem, hogy valamikor nyár elején végre rászántam magam a Vintedre. Összeszedtem azokat a dolgokat a lakásban, amiktől szívesen megválnék, feltöltöttem őket és csaknem mindent eladtam. Az első két hétben kb. háromnaponta vittem több csomagot feladni, nagyon jó érzés volt, főleg azért, hogy szivárognak kifelé a lakásból azok a holmik, amiknek már semmi hasznát nem vesszük. Eladtam sok jó könyvet is, amik bár tetszettek, de tudom, hogy úgysem fogom őket újraolvasni. Adtam el bontatlan puzzlet, babalapozókat, amik sosem kötötték le a gyerekemet, márkás úszódresszt, amit sosem viseltem, bontatlan naptejet, soha nem hordott fülbevalót stb. Ami pedig befolyt, abból Lehelnek válogattam szép dolgokat, pl. márkás ovis cipőt, márkás őszi cipőt, úszódeszkát, társasjátékot, ilyesmiket. Azóta néha van időm vele foglalkozni, néha nincs, de rossz tapasztalatom még nem volt, így megvan bennem a lelkesedés.
A stressz közben megint megtalált minket az elmúlt napokban. Gábor ugyanis elvállalt még nyár közepén egy nagyobb munkát egy egyetemen, ami miatt amúgy is ideges volt, de amikor majdnem kész lett vele, akkor egy apró dolog miatt kifogásolták, amit bár kijavított, de közben akkor olvasott egy újabb infót, amivel addig nem volt tisztában. Ezt jelezte az ottani műszaki ellenőrnek és az igazgatónak, akik végül tanácsot hívtak össze ezzel kapcsoltban. Szóval nagy volt a stressz két napig, hogy bonthatja-e vissza az egészet és kezdheti elölről, vagy felbontják a szerződést és vissza kell fizetni az előleget is....vagy elfogadják úgy, ahogy van. Tényleg, én is olyan ideges voltam, nem is az anyagiak miatt, inkább amiatt, mert nagyon rá tudok mások érzéseire hangolódni. Én is csupa idegesség voltam, miközben próbáltam benne oldani a feszültséget. Végül a tanács elfogadta a kábelezést, úgyhogy minden jól alakult.
A napok amúgy folydogálnak tovább a maguk nyári végi hangulatú kis medrében. A kiságyat hétvégén szétszedtem, eltöröltem, elraktuk. Tegnap kipakoltam Lehel mindkét szekrényét, átválogattam mindent, a nyári ruhákat eltettem, az őszi/téli ruhákat átnéztem és kb. mindenünk van úgy, hogy nem is vettem semmit. Tavaly télen vettem egy jó kis overált, ami akkor még nagy volt, most viszont tökéletes lesz. Őszi dzsekik és télikabátok is vannak. Lehellel együtt kiválasztottuk az ovis zsákban való cuccokat, benti cipőt, fogkefét. Csütörtökön megyünk anyás beszoktatásra. Várom és közben nem is.
Közben még olyanok voltak, hogy voltunk hármasban először moziban, ami nagyon jó volt, bár én hosszúnak ítéltem így utólag a mesét. Voltunk biciklizni, kocogtunk a patak parton, amíg Lehel kismotorozott, sokat zingoztunk és memóriajátékoztunk, épültek sorban az autószállító kamionok legóból, sőt, épült egy szép legómozi is! A mai napra még beillesztettük a metrózás/kisföldalattizás kívánságot. Elmentünk a Városligetbe, sétáltunk, megnéztük a Vajdahunyad várát, a hidat, a tavat, halakat etettünk, Lehel kapott egy kürtős kalácsot, mi kávéztunk, az idő gyönyörű volt.
Közben hazafelé eszembe jutott, hogy idén karácsonykor jó lenne megnézni a Diótörőt. Már vagy 10 éve láttam utoljára! Itthon gyorsan rá is néztem a jegyekre, és kiderült, hogy már most alig van belőlük. Úgyhogy nem is gondolkodtam sokáig, vettem négy jegyet december 22-re. Ezzel hivatalosan is kijelentem: készen állok az őszre!
 |
Néztem én is az Opera jegyeit, de engem elriasztanak a jegyárak. Vagy honnan jó, melyik sorból, ahol nem 70 ezer egy jegy, de még élvezhető, látható? Meg hát 150 perc, az az én 8 éves izgágámnak sok, a nagynak már nem .
VálaszTörlésIgen, valóban drágák, én is forgattam egy kicsit a szememet... Mi végül az emelet vagy erkély első sorbába vettünk, aminek 24 ezer darabja. De hát nem járunk gyakran az Operába, hanem mondjuk pont tízévente. Gyerekeknek lehet, hogy valóban sok, mi most csak felnőttek megyünk, de lehet a férjemnek így is hosszú lesz, nem tudom. Azért remélem tetszeni fog neki . :)
TörlésKöszi! Még az tűrhető is, a 70 ezren ledöbbentem. Persze, értem én, hogy drága műfaj.
Törlés