szombat, szeptember 26

az a baj

  Nem tudom mi van velem konkrétan, de nem vagyok jól. Ez nem mostanában van így, hanem már régebb óta. Mondjuk hónapok óta biztosan, de lehet, hogy már egy éve? Erre akkor jöttem rá, amikor nővéremmel beszélgettem és neki panaszkodtam, egészen pontosan tegnap, mire azt válaszolta, hogy "igen, ez már régóta így van nálad"...és akkor kezdtem el gondolkodni, hogy tényleg? És tényleg. Hosszú ideje nem jó valami, miközben én azt látom, hogy minden rendben van. Mert azt látom, hogy jönnek-mennek a napok, családként megcsináljuk, Gáborral nagyon jó páros vagyunk és én nagyon szeretem őt. A kisfiunk egy szuper gyerek, egy rossz szavam nem lehet rá, imádjuk. Van hol laknunk, nincsenek pénzügyi gondjaink, nincs hitelünk, nem vagyunk betegek. Van állásom, olyan, amilyet szerettem volna, ráadásul könnyen felvettek (most és tavaly is) annak ellenére, hogy mindenhol azt olvasom, hogy a fővárosban állami bölcsibe bekerülni csak kihalásos alapon lehet. Tanulok is, hogy jobb legyek a munkámban és anyagilag is jobban megbecsüljenek. Vannak terveim, ezért is lett kutyánk. Tessék, kutyás család lettünk, ami szintén az egyik álmom volt. És mégis...

...Nap végén rosszkedvűen dőlök be az ágyba és alszok el azonnal. Reggel sem ébredek se vidáman, se energiával teli (pedig van, hogy 8 (vagy 9!)  órát is alszom). Mindig alig várom, hogy csak annak az adott napnak vége legyen. Tolok le mindent, mint valami hülye kötelességet és alig várom, hogy kifújjam magam, de aztán nem igazán fújom ki magam sosem. Ingerült is vagyok és sokszor semmi se jó. Kevés a türelmem, és azt is leginkább a munkahelyre tartogatom a kicsiknek, ezért itthon a sajátomra már alig marad, ami miatt szomorú vagyok és néha azt érzem, megbuktam, mint anya. Random sírok, mert azt érzem folyton, hogy valami nem jó, de nem jövök rá, hogy mi, csak hogy nagyon nem jó. Nem jó velem beszélgetni se, egyszerűen nem vagyok kedves (munkahelyen és egyetemen igen, csak itthon nem). Ráadásul mindent negatívan látok, nem mesélek soha semmi jót, csak hogy jaj a holnap milyen szörnyű lesz. A hétvégéket leszámítva, amik házimunkával elröppennek, mindig valami nagyon távoli dolgot várok csak, a téli szünetet, aztán meg a nyárit. Nem a munkával van bajom, hiszen szeretek és akarok is dolgozni...de akkor meg fogalmam sincs, hogy mi a baj. 
 

25 megjegyzés:

  1. "tolok le mindent, mint valami hülye kötelességet" - nem lehet, hogy egyszerűen fáradt vagy? /Katalin/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, nem tudom. Ha ez "csak" a fáradtság, akkor ez most már mindig ilyen lesz? Mert ennél könnyebb, lazább ebben a munkarendben nemigen lesz. Oké, az egyetemnek egyszer vége lesz. Ki tudja...

      Törlés
  2. Hmm szerintem egy fizikai kivizsgalas elso lepeskent nem artana (hormonok, vitamonok, nagylabor), meg osszessegeben nekem is az jutott eszembe arrol, amit irtal, hogy kimerultseg. Nem csak testi faradtsag letezik, hanem mentalis vagy lelki is. Es azert azt tobbszor irtad itt is, hogy mennyi minden van rajtad, sok dolgot csinalsz egyszerre. Uj munkahely, uj beszoktatas, egyetem, uj kutya stb stb, es emellett en mindig csodallak, hogy mennyit sutsz-fozol es milyen sokat takaritasz🙈 (pedig gondolom a negyedet nem irod ide le) es el vagyok kepedve, hogy ezt hogy birod.
    Amugy a mindfulnessre keress ra, sztem jot tenni naponta “meditalnod” es azert idezojelbe, mert nem erre a klasszikus uritsd ki a fejedre gondolok. Hanem, hogy jelen lenni a napodban, tudatosan ugy donteni, hogy magadat helyezed eloterbe idonkent, csinalsz dolgokat csak ugy, magadert, amiket elvezel es el tudsz ezekben merulni.
    Egyebkent meg egy jo pszichologussal par alkalmas beszelgetes soran szerintem konnyen kiderulni, hogy mi hianyzik vagy mi a sok😉

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon sok volt már idén a kivizsgálás, volt év elején is, tavasszal is, nem olyan régen is. Volt olyan egészségügyi panaszom, ami szerintem a múltkori munkahelyemmel kapcsolatos szorongás miatt alakult ki, mert a nyári zárás alatt szépen elmúlt.
      Lehet, hogy kimerültség, igen, de akkor ott vagyok, ahol a part szakad, mert nem látom a lehetőséget se, hogy ezt a kimerültséget kipihenjem vagy letegyem. Köszi az ajánlást, meg fogom nézni ezt a mindfulness dolgot! Egyébként vannak mindig vágyaim a kiszakadásra, pl. egy éve tervezem, hogy legalább heti egyszer elmegyek pilatesre vagy bárhová, ami kikapcsol, de egyszerűen úgy omlanak be előttem a dolgok kb. MINDIG, hogy egyre lehetetlenebbnek érzem.
      Pszichológushoz már kértem amúgy a héten időpontot, egy hónap múlvára kaptam, eskü úgy várom, mint a messiást.

      Törlés
    2. A kivizsgalast inkabb azert irtam, hogy nulladik lepeskent ezt mindig jo megtenni, de tok jo, hogy ez mar pipa.
      Sajnos ha nagyon hatul vagy te magad a prioritasi listadon es nem torodsz magaddal ennyi sok sok minden mellett + hat nyilvan a szokasos sok stressz ami az elettel jar, akkor konnyu lelkileg elfaradni, sulyosabb esetben kiegni.
      Szerintem szuper, hogy meg viszonylag idoben ezt eszrevetted magadon, nem akkor amikor mar sokkal sulyosabb tunetek meg problemak vannak es elkezdesz ezen dolgozni.
      Elso korben probaljd rajonni, hogy teged mi tolt fel ugy igazan (nem mast, meg nem azt amit mondanak, hogy pl habfurdo vagy kormos - persze lehet h vlknek ez, de egyaltlaan nem biztos, hogy neked is) es ird oket ossze, legyen egy listad ilyen oromet okozo tevekenysegekrol. Aztan ha pl ez egyedul seta vagy kutyasimogatas, akkor csinald azt a heten minel tobbszor. Meg minden nap legyen a napodban vlm aprosag, amit csak azert csinalsz, mert oromot okoz. Ezek sajnos nem instant megoldasok, hiszen a kimerules se egyik naprol a masikra tortenik, de ha kitartoan csinalod oket, elobb vagy utobb jobb lesz kicsit.
      A pszicho is biztosan fog segiteni, meg ha egy kicsit lejjebb adsz valamibol? Nem minden olyan fontos vagy surgos, mint amilyennek eloszor tunik.
      Meg egy dolog jutott eszembe (es persze en csak itt a blog alapjan ismerlek, szoval lehet h nem igy van), de mintha nem mindig tudnal nemet mondani es meghuzni a hataraidat (ki meddig marad nalatok, mikor jonnek at). Ez nekem is nagyon nehez, de eppen ezert tudom, h amikor vegre nemet mondok valamire vagy elkuldok valakit, akkor az nagyon nagy buszkeseg magamnak es erzem azt, hogy segit :D
      (Agi voltam)

      Törlés
    3. Tudom, hogy hátul, leghátul vagyok a saját listámban, de valahogy most egyszerűen olyan periódusom van, hogy képtelenségnek érzem bárhová is betenni magamnak a szabadidőt, ami akár csak napi 20 perc lenne. Azt viszont világosan látom, hogy ez így nem jó és változtatni kell rajta. Valamit, valahogy. A sulinak ugye egyszer vége lesz, de addig se szeretnék tovább szenvedni ezzel az érzéssel. Azt tudom, hogy mi tölt fel, egyébként pont a séta vagy fél óra zavartalan olvasás, de örülök, ha egyszer egy héten valahogy úgy alakul, hogy van rá mód.
      Tudom, a határhúzás is ide tartozik, ezzel kapcsolatban volt is jó nagy veszekedés a családban, mert végre kimondtam a véleményemet, ami miatt hetekig nem szólt hozzám anyósom, nem is érdekelt, most is azt gondolom, hogy nekem volt igazam, csak közben meg ugyanúgy kell a gyerek miatt a segítsége, hát nem volt könnyű megkérni, hogy legyen vele. Mindezeket munkahelyi gondok is megint tetézik, ajhhh.

      Törlés
  3. Én bevallom felét nem bírnám, mint te. Munka, kisgyerek, tanulás, háztartás. Írták már mások is, tényleg le a kalappal előtted!
    Amikor nyaralni voltatok, akkor ki tudtál kapcsolódni, ellazulni?
    Szerintem egyébként kisgyerek mellett annyira el lehet fáradni mentálisan is.
    Azért az nagyon szuper, hogy felismerted és próbálsz tenni, hogy jobb legyen!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyébként nem, tök jó volt a nyaralás, de igazából az egészet beárnyékolták a munkahelyi problémák és a folyamatos agypörgés, hogy mi lenne a kiút. Aztán meg ugye hazajövetel után az egész fennmaradó időben szorongtam az eljövetel miatt, mert ugye indokolatlan nagy patáliát csaptak, amiért eljöttem és ezzel bombáztak még üzenetekben is.
      Valamit mindenképp kitalálok. Egyébként most okosabbnak érzem magam, mint egy hete, de ehhez kellett két átsírt hétvége és a felismerés, hogy utálnak a munkahelyen azért, mert egy napot itthon maradtam a beteg gyerekemmel (Lehel 6 napot volt itthon betegen, abból én egyet (!!) voltam vele itthon). Ez így nem állapot.

      Törlés
  4. Szerintem kimerult vagy. Probalj olyasmit is csinalni, amit csak sajat magad miatt teszel. Sokan erezzuk igy magunkat. Valtozni akkor fog, ha nagyobbak lesznek a gyerekek talan.

    VálaszTörlés
  5. Velem tavaly volt ilyen jó sokáig, majdnem fél évig tartott, de én 50 felett vagyok, szóval nálam kortünet. Mikor ilyenem van, szoktam gondolkodni, hogy mikor éreztem utoljára jól magam és mi az, ami motiválttá, boldoggá tett és mindig arra jutottam, hogy a mozgás, akármilyen kevés mozgás. Volt olyan, hogy egész nap meg sem álltam, mégis fél óra mozgást beiktattam, csak magamban, egyedül és utána még sokkal többet bírtam, kevésbé voltam fáradt és időben hiába vett el, valahogy több időm lett. Nem feltétlenül ez van nálad is, csak leírtam velem hogy volt :)

    VálaszTörlés
  6. Szia, szerintem ez teljesen normális. Nagyon sok mindent csinálsz és van rajtad egyszerre, emellett látszik, hogy mindenben a "maximumra" törekszel, kvázi ez az alapelvárásod magaddal szemben, ami rettentő kimerítő lehet mentálisan. Ebben önmagában elég könnyen kilehet égni.Tök jó, hogy segítséget kérsz és hogy beszélni fogsz erről egy külső szakemberrel! Drukkolok, hogy jó legyen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, szerintem is jó lesz. Meg most már azt világosan látom, hogy ez így nem mehet tovább és valamin változtatni kell.

      Törlés
  7. Én beleszédülök már abba is, hogy felsorolod, mennyi mindent csinálsz, nemhogy utánad tudnám csinálni... 🙂 Nem akarok kéretlen tanácsot adni, de az ilyen periódusokban a mindfulness egész jó hatású. Csak, ha figyeled az apró jó dolgokat nap közben, ha este pár dolgot felemlítesz magadban, amiért hálás vagy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan értelemben már egy éve mindfulnessezünk Lehellel, hogy amikor vége a meseolvasásnak este, akkor mindig megbeszéljük, hogy kinek mi volt ma a legjobb a napban? Ezt régen mindig én kérdeztem, ő meg sorolta, hogy "háát, a puncsfagyi", de mostanában lekapcsolom a villanyt és ő mondja először, hogy "anya, neked mi volt ma a legjobb?" Olyan aranyos! :) Mondjuk az van, hogy én ilyenkor csak olyanokat tudok mondani, hogy "maikor reggel együtt felkeltünk és összebújtunk" vagy "amikor délután érted mentem és kimentünk a játszóra". Ez persze önmagában nem szomorú, inkább az, hogy semmi olyat nem tudok mondani, hogy "anya elment egy nagyot sétálni és zenét hallgatott".

      Törlés
  8. Sajnos a nôk esetében az “észrevétlem” család- és életszervezô munka is jelen van, hiába “segít” a férj, mégis a szervezés, észbentartás fôleg az anyák dolga. És sokszor nem is érzékelik, ez mekkora munka. Pont reggel futottam bele egy cikkbe ezzel kapcsolatosan, ideteszem https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid02NynCam1BvNZ2Y55axbyYEDYS8eujbTNc6AAWrvUVXvtBUfNir8NykMSLvKZBcS1il&id=100075609710506. Nagyon nehéz ezt észrevenni, hát még a másikkal is megétetni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen! Igen, a fejem is állandóan tele mindennel, ráadásul a férjem mindent, MINDENT elfelejt, akkor is, ha reggel 5x elmondom és napközben még üzenetet is írok róla. Akkor is elfelejti. Ebbe is kifáradok nagyon...

      Törlés
  9. Amikor ilyeneket mondok én is mondjuk anyukámnak, akkor mindig azt mondja, hogy hát, de kislányom, ez maga az élet, ilyen. És végülis igaza van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezzel nem értek egyet Zsuzsa! Legalábbis remélem, hogy sok családban nem így van!
      Vannak nehéz időszakok az életben. És nyilván ha nincs takarítónőd, akkor takarítani kell hétvégente. Ha kicsi a gyereked, akkor nem sok időd jut magadra...stb.
      De azért igenis meg kell nézni, rá kell nézni a dolgokra, min lehet változtatni. És igen, nyilván olyan is van, hogy túl kell élni az adott időszakot. Szerintem a dolgozó anyukáknak sokszor van nehéz periódusok. Mert egyszerűen sok teher van a nőn, még egy szuper férj-család mellett is.
      Panna

      Törlés
    2. Én nem erre értettem, mert ebben igazad van.

      Törlés
    3. De akkor mire értetted Zsuzsa? :)
      Én is úgy értelmezem, mint Panna. És ezzel kapcsolatban nekem is az jut eszembe, hogy anyám mindig azt mondta az ilyenekre, hogy "az életben tűrni kell". Ami nem jó tanács. Anyósom is, ugyanez a generáció, hogy ő bezzeg hogy és mennyit csinált, akkor nehogy már nekem egy gyerekkel ez ne menjen...?

      Törlés
    4. Arra értettem, hogy sokszor van nehézség meg vacakság, hogy egyszerűen van ilyen és nincsen veled semmi baj, klassz csaj vagy:-))))))))))

      Törlés